Ausztralia foldjen

2007. február 9. péntek by kata_papi

MEGÉRKEZTÜNK!

2007.01.31-et írtunk, reggel fél nyolc volt, ezt a napot biztos nem feledjük!

Már a gépen ki kellett tölteni egy belépési nyilatkozatot, személyes adatokkal, miegymással, különös tekintettel arra, hogy van-e nálad olyan dolog, aminek ők nem örülnek. Nálunk volt, szépen be is írtunk mindent. Bűvös fadoboz Erdélyből, fából készült mézeskalácsforma Csehországból, faliképek Emesétől és Leventétől (ők bátyám csemetéi), és egy megkövesedett tengeri süni 12 millió évről korábban, melyet én találtam a Mátyás-hegyi kőfejtőben.

Az ellenőrzésnek 3 lépcsője van. Az első Te magad vagy. Megbíznak benned, hogy ha esetleg van nálad romlandó élelmiszer stb., akkor azt a gépről leszállva a kijelölt kukába beledobod. A második, hogy ha esetleg mégsem dobnád ki, figyelmeztetnek, hogy kutyával szagoltatják meg a bőröndöket, és ha találnak valamit, akkor már lehet, hogy büntetést kell fizetned. (Mesinek üzenem, hogy olyan kutya szagolt, amilyen Neki is van. J)Ha esetleg megúszod a kutyás kalandot is, de mégis van nálad valami amit a harmadik, szúrópróbaszerűen elvégzett átvizsgálásnál megtalálnak, na akkor neked annyi. Kereszt. J

Nem érdemes. Ha már ennyit áldoztál arra hogy idáig eljuss, az a legkevesebb, hogy felveszed az itteni mentalitást, ritmust, és nem élsz vissza senki bizalmával. Mert itt megbíznak benned. Egy hete vagyunk itt, nap mint nap ezt tapasztaljuk. Pl.: ma (csütörtök, 8-a) adtuk vissza a bérelt Toyota Corollát, mert vettünk saját autót, de erről majd később. Mikor átvettük, két fontos szabály volt: nem mehetsz napi 200 km-nél többet, és hogy tele tankkal vidd vissza. Mit gondolsz mit ellenőrzött a fickó mikor visszavittük? Az égvilágon semmit. Megkérdezte hogy tele van-e a tank. Persze hogy tele volt, hiszen ebben állapodtunk meg. Odaadtuk a kulcsot és már mentünk is. Azt se nézte meg van-e sérülés az autón, stb. Megbízott bennünk, az újonnan érkezőkben. Is.

A vámvizsgálatnál mi mindent bemutattunk amiről azt gondoltuk, hogy gázos lehet, de szerencsére még a sünimet is beengedték. Sajnáltam volna, mert amikor megleltem, csodájára jártak a többiek. Ők ugyanis akkor nem találtak semmit. J

Nos, a lényeg hogy itt vagyunk, s hogy mi lesz belőlünk, csak rajtunk múlik!


Nincs hozzászólás »

No comments yet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.