Deep Creek Conservation Park

A nyuszis hosszú hétvége szombatján látogattunk el a Deep Creek Conservation Park-ba. Nem mi voltunk az ötletgazdák, hanem Katám egyik kollégája, Phil meghívásának tettünk eleget, mondanom sem kell, hogy nagy örömmel.

Most is délnek indultunk, bő egy órányi autókázás várt ránk. A park közelében volt a találkozási pont, egy kisváros egyetlen „nagyobb” boltja előtt. Itt kellett letérnünk a főútról, hogy aztán a bozót felé vehessük az irányt. Kicsit korán érkeztünk mint mindig, így volt időnk egy cseppet bámészkodni.

A boltocska mellőzött minden extravagáns dolgot. Puritán volt, de mindent megkaphattál benne, ami a létfenntartáshoz kell. Jöttek is rendesen a vásárlók, valaki csak a napi sajtóért, mások a napi betevőért. Egyvalamit azonban észrevettünk: sokan csak azért ugrottak be az üzletbe, hogy jeget vegyenek. Jeget bizony, nagy zacskókban cipelték kifelé a kocsikhoz, alig bírták. Ezen kicsit elgondolkoztunk, hogy mire is kell nekik, de nem sok okos dolog jutott eszünkbe. Persze nyilván hűteni. De. Lehet hogy nincs hűtőszekrényük? Vagy áramszünet van? Vagy… Ha valaki tudja a megoldást, hományosítson fel bennünket!

A másik dolog amiért itt megállnak az emberek autójukkal az az, hogy benzint vegyenek. Mert hogy azt is árulnak. De hogy?! Egyetlen kútfej árválkodik az üzlet bejárata előtt kb. 3 méterrel. Kicsit kopott, kicsit megviselt, de működik. Ami furcsa, hogy hiányzik minden biztonsági óvintézkedés a kút mellől. Csak úgy le van rakva a placc közepére, a főút és az üzlet közé. Se korlát, se szegély, csak úgy ott van. Ha valaki kicsit morcossabban érkezik és egy hajszállal szűkebbre veszi a kanyart, hááát?! Nem lennék a helyében. De annak se, aki 100 méteren belül tartózkodik. Meglehetősen vicces látvány volt, szánom-bánom, hogy kép nem készült róla. 🙁

Mivel a többiek nem nagyon akartak megérkezni, Katám bement megkérdezni, hogy egyáltalán jó helyen vagyunk-e? Jó helyen voltunk, sőt, mikor a kérdezett személy megtudta, hogy még várunk néhány embert, megnyugtatott minket: ne aggódjunk, ezen a környéken mindenki ezt a helyet használja találkozási pontnak. Aranyos. 🙂

Ha késve is, de megérkeztek a többiek is, így végül is 4 autóval indultunk tovább. Nemsokára letértünk az aszfaltos útról, majd elértük a park bejáratát. Kapu, vagy kerítés sehol, volt azonban becsületkassza. Egy nyomtatvány kitöltése és $7 bedobása után megváltottuk a jegyet a belépéshez. A pénzt csak úgy be kellett dobni egy perselyszerű valamibe, a nyomtatványt pedig kiragasztani a szélvédőre. Senki nem volt sumák, mindenki lerótta a díjat. 🙂

A képeken látszik, hogy nem lépésben haladtunk a keményre döngölt, de mégiscsak földúton, aminek nagyon egyszerű oka volt: az úton keresztben apró barázdák sorakoztak. Ha lépésben haladsz, minden egyes barázdát megérzel, és az autónak sem tesz jót. Ha kicsit gyorsabban haladsz és „ügyes” vagy, sikerül elkapnod azt a bizonyos frekvenciát, ami hidakat is lerombolt már, itt azonban a kocsidat kezdi rázni de olyan mértékben, hogy minden eresztékében remeg, szinte érzed ahogy atomjaira hullik alattad. Bezzeg ha adsz még egy pici gázt, akkor túl lépsz ezen a ponton, és szinte suhanni fogsz az úton. Ja. Hatvannal. A földúton. 🙂 A kanyarokban azért érdemes lassítani, mert az apró kavics olyan, mintha jégen autóznál.

A túra kellemes időben, gyönyörű környezetben vezetett, néha a tenger is kibukkant a fák lombjai közül. Kenguru leshez már késő volt, őket kora reggel érdemes becserkészni, mikor éppen a reggelijüket keresgélik. (a fenti képet a netről csórtam)

Egy kisebb vízesés volt utunk célja, sajnos a szárazság miatt éppen hogy csak csörgedezett benne egy kis víz. Lépten nyomon a bozóttűz nyomaival találkoztunk, de nem kell megijedni, mert a legtöbb növény megtanult együtt élni a tűzzel, sőt szükségük is van rá a megújuláshoz. Persze csak mértékkel égjen az a bozót!

A túra végén a csapat néhány hölgy tagja egy kis meglepetéssel szolgált mindannyiunknak. Húsvéti tojásokat dugtak el a bozótban, azokat kellett megkeresni, de mindenki szigorúan csak egy darabot vehetett fel. Nekem Katám súgott, hol találom az egyiket.

Jól éreztük magunkat, és hogy ide visszafogunk még térni, azt már ott eldöntöttük.

Üdv: Papi