Egy percen múlott…

Még friss, ropogós a hír. Épp most értem vissza két perce és egyből billentyűzetet ragadtam. Mindig is tudtam, hogy nekem sohasem volt és sohasem lesz szerencsém.

Ma (szombat) délután 3-kor elmentem, hogy megcsináljam a szokásos heti bevásárlást. Általában mindig péntek délután munka után vásárolunk be, kivéve most. :)) Ja és 99%-ban mindig jön velem Papi, így hamar végzünk az árubeszerzéssel, mert ő utál vásárolni és folyton rohanunk.

Ma nem így volt. Ma nem jött velem. Többnyire a Woolworths-ben vásárolunk, ma nem. A házhoz közeli Coles-ba ugrottam ki. Szép nyugodtan, cikk-cakkban tologattam a kocsimat a sorok között, pakolgattam az árut. A Húsvéti csokinyuszik már a polcokon figyelnek. Vettem is tök cuki kis nyulakat és eperkrémmel töltött tojásokat. Már csak a bubis víz, málna szörp és a mirelit cuccok hiányoztak a kocsimból, amikor egyszercsak elsötétült minden. Na nem én ájultam el, hanem az áram ment el az üzletben. Körülnéztem és vártam, hogy a hangosbemondóból egy hang elnézést kérve kitereli a vásárlókat. De nem így történt. Mindenki szép nyugodtan vásárolgatott. Fél füllel hallottam, hogy a pénztárgépek lelolvasója csipog, ami azt jelenti, hogy tudok fizetni. Gyorsan elrohantam a fagyasztókhoz, kivettem ami kellett és mentem fizetni.

Felpakoltam a rengeteg cuccost a szalagra, de áram híján a szalag nem ment, így mindig előrébb kellett tolnom őket. Majd hirtelen a fejemhez kaptam: b….ssza meg, nincs áram, akkor hogy fizetek bankkártyával, mert annyi készpénz nem volt nálam. Mielőtt a srác elkezdte volna leolvasni a dolgaimat megkérdeztem tőle, hogy akkor most tudok fizetni bankkártyával vagy sem. Erre ő: már nem, mert az ő gépe most állt le.

Egyszer csak a hátam mögötti pénztáros mondja: nálam működik még a kártyalehúzó. Ott termett mellettem a Coles Áruház menedzsere és elkezdte az árumat átpakolni a másik szalagra. Elkezdtem én is áthordani, mire ő megszólalt: én ne pakoljak, ne izguljak, majd ő átpakolja. Mondom neki: Gizi, nyugi, én nem izgulok, semmi baj, ez nem a világ vége, pakolok én is, nem probléma.

Oké. Közösen átpakoltunk. Menedzser Gizi hangosan megkérdezte a pénztárosoktól, hogy kinek működik még a gépe. Öten feltették a kezüket. Majd közölte az összes eladóval, pénztárossal, hogy kérjenek elnézést a vásárlóktól. Aztán minden pénztárgépnél hirtelen egy doboz gumicukor „jelent” meg és elindult a kínálgatás és az „elnézésüket kérem” mondogatása.

Na, az én pénztáros Gizim elkezdte leolvasni a cuccaimat és pakolgatni be a táskáimba. Már a fele cuccott leolvasta, amikor a háttérben hallom, hogy a pénztárosok sorban mondják: leállt a gépem, az enyém is, az enyém is. Menedzser Gizi odajön hozzánk és mondja: na jó, akkor már csak ez a két gép működik.

Időközben mondom a pénztáros Gizinek, hogy én pakolok, Te csak foglalkozz a leolvasással, hogy még ki tudjam fizetni a dolgaimat. Öt másodpercenként elnézést kért és folyton a gumicukros dobozt kínálgatta. Megettem egy zöld gumimacit, egy piros gumi kígyót és egy narancssárga valamit! 🙂

Aztán a vége előtt pár cuccal elment neki is az áram. Körülbelül 60 másodperc kellett volna még ahhoz, hogy fizetni tudjak. Ennyin múlott. Újabb elnézést kérünk áradat. Majd menedzser Gizi kiállt a „tér” közepére és elkurjantotta magát: az egész környéken elment az áram, nem tudják mikor jön vissza. Aki úgy dönt, hogy itt marad, azoknak mindjárt készítünk egy kis harapnivalót. Azt hittem rosszul hallok. De ekkora a gumicukros dobozok mellett előkerültek a kis csokival megtöltött dobozok is és „a party elkezdődött”. :)) Illetve azt is mondta, ha megadjuk a telefonszámunkat, akkor az üzlet felhív, amint visszajön az áram.

Visszapakoltam mindent a táskámból a szalagra. Megkérdeztem Gizit, hogy akkor ezeket most ti majd visszarakjátok a helyükre, ugye? Persze, nyugodjak meg és ne haragudjak. Még egy gumicukrot?

Mondom neki: ne aggódj, különben meg nem a Te hibád és útravalóul vettem még egy gumimacit.

Kata