Eljött az idő
Ma délben sikeresen letettük az állampolgársági vizsgát! Ozzi, ozzi, ozzi! 🙂
Bizony, letelt a négy év, ami után jelentkezni lehet az állampolgárságra. Mindez nem kötelező, bárki maradhat „állandó lakos” (permanent resident) továbbra is, de azt öt évente meg kell újítani és annyival kevesebb joggal bír, hogy nem szavazhat az illető. Ha már állampolgár vagy, akkor már szavazhatsz is, sőt kötelező!
A vizsgára való jelentkezéshez minimum négy évet kellett fizikailag itt töltenünk, azaz, ha valaki időközben elhagyta az országot, akkor azok a napok, hetek, hónapok nem számítanak bele. Mi már kétszer is voltunk otthon, ezért nem adhattuk be a jelentkezést már februárban.
A felkészüléshez ingyen kipostáznak neked egy szép, színes brossurát, ami Ausztrália történetét foglalja össze nagy vonalakban. A tesztkérdések várhatóan a három fő témakörből kerülnek ki, melyek a következők:
- Ausztrália és az emberek
- az ausztrál demokrácia, jogok és kötelezettségek
- az ausztrál kormányzati rendszer és törvénykezés
Közülük a legszárazabb témakör a harmadik, mely magyarul is gondot okozna. 🙂 Mindezek ellenére nem kell megijedni, mert természetesen senki sem várja el, hogy törvényeket idézzen az ember.
A vizsgán 20 kérdésből kell minimum 15-re helyesen felelni. Hogy összesen mennyiből keveri ki a számítógép véletlenszerűen ezt a húszat nem tudjuk, de az biztos, hogy kettőnknek nem ugyanazokra kellett válaszolnunk.
A könyvben és az interneten is csak egy-egy kérdéssorozat van (itt lehet gyakorolni), így igazából nem tudod rendesen begyakorolni, mire is számítsál. Becsülettel felkészültünk, sokszor átolvastuk az ismertetőt, nekem mégis volt egy hibám, Katámnak meg kettő. 🙁
Ennek ellenére a lényeg a lényeg, sikeresen vettük ezt az „akadályt” is. Pénteken gyorsan le is tesszük az esküt, nehogy valaki meggondolja magát időközben. Azután jöhet az ausztrál útlevél, s azt hiszem, akkor végre révbe értünk idelent, fejjel lefelé. 🙂
Papi
