Már hivatalos :)

Ma, ismét csak délben letettük a hivatali, akarom mondani a hivatalos esküt, mától kezdve teljes jogú állampolgárai lettünk az ausztrál társadalomnak. Jó érzés! 🙂

A ceremónia két helyen volt lehetséges: a Bevándorlási Hivatalnál, mely kisebb létszámmal és minimális felhajtással, de szinte azonnal elvégzi, vagy a mi önkormányzatunknál sokkal nagyobb hacacáréval, de csak hetek múlva. Mi az előbbit választottuk. Aki ismer minket, tudja miért. 🙂

Szóval, betereltek minket egy nem nagyobb, mint 10 m²-es szobába, 13-an voltunk. Sok hely nem is maradt. Színesbőrű hivatalnokunk üdvözölt minket, majd megnéztünk egy pár perces videót arról, hogy miért is jó ausztrálnak lenni. Ő arra az időre kiment a helyiségből, mert aznap mi voltunk neki már a negyedik csoport, de nem az utolsó. Kicsit unta már a filmet. 🙂

Miután visszatért elmondta, hogy ha a szoba falán található három kép közül akár csak egy is hiányzik, akkor nem lehet megtartani a ceremóniát, mert nélkülük nem hivatalos a dolog. Nem kell találgatni, a három kép a következő: szeretett királynőnk egészalakos fényképe puccban-parádéban, az ausztrál címer és valami hivatalos okirat, mely feljogosítja az intézményt az eskütétel lebonyolítására. Ezen felül a nemzeti lobogónak is ott a helye.

Miután leltárba vettük a fenti tárgyakat és megállapítottuk, hogy megtartható a ceremónia, két perc alatt gyorsan le is zavartuk az egészet. Mindenki megkapta az eskü szövegét, majd két csoportban, felállva, szép hangosan elmondtuk azt. Ennyi, ezzel vége is volt a parádénak. Megtapsoltuk egymást, közösen elénekeltük a himnuszt, s mindenki ment az útjára.

Ezzel kapcsolatban van egy találós kérdésem.

Azt írtam, hogy két perc alatt, két csoportban zajlott le az eskütétel, s így fordulhatott elő, hogy én 1 perccel hamarabb lettem ausztrál állampogár, mint Katám. 🙂

A kérdés az, hogy miért kellett ketté osztani a társaságot?

Segítségképpen annyit, hogy nem volt semmilyen műszaki probléma, mindenkinél ott volt az eskü szövege, tehát elvileg egyszerre is el tudtuk volna mondani azt, de mégsem. Nem kell semmilyen faji, vagy nemi megkülönböztetésre sem gondolni. Ausztrália messze nem az az ország.

A játékszabály a szokásos, azaz csak az írjon, az találgasson, akinek lövése sincsen a dologról. Aki tudja a választ, ne merészelje megírni, mert irgum-burgum! 🙂

Hétfőn fog érkezni a megfejtés, addig lehet bombázni minket az ötletekkel. Jó fejtörést kívánunk, reméljük én fogom megírni a helyes választ.

Papi