Holdbéli táj

A hétvégén elautóztunk a két héttel ezelőtti bozóttűz helyszínére. Nem katasztrófa-túristáskodni akartunk, hanem látni szerettük volna, hogy mi maradt meg abból a környékből, ahova elég sokat jártunk kirándulni.

A bozóttűz elég gyakori Ausztráliában, nem is szoktunk nagyon foglalkozni vele. Persze az előírásokat betartjuk. Ha tűzgyújtási tilalom van nem tüzeskedünk. Ha kirándulást tervezünk, mindig tájékozódunk a tűzoltóság weboldalán, hogy hol van tilalom, hol van tűz, hol vannak lezárások, mert ez itt a mindennapi élethez szorosan hozzátartozik. Ezzel együtt kell élni. Fel kell készülni, meg kell tervezni a menekülési utat és nem utolsó sorban felelősségteljesen kell bánni a természettel. Nem hiába nyomatják a tévében orrba-szájba: készítsd el a bozóttűz túlélési tervedet. Erre külön brossúra van a tűzoltóság weboldalán.

Tavaly esett meg az velünk, hogy ismét épp hazafelé jöttünk egy sátorozásból és láttuk, hogy jobbra tőlünk a hegyoldal lángokban áll. Mivel a tűz párhuzamosan haladt a főúttal, ezért egy bizonyos ponton épp melletünk volt (de messze az úttól). Ekkor megcsippant a mobilunk és a tűzóltóság küldött sms-t, hogy erre és erre a környékre/útra ne menjünk mert tűz van. Hoppá! A „nagytestvér” figyel minket, vagyis mindenkit! Fogalmunk sincs, hogy honnan tudták a telefonszámunkat.

Azt nem tudom, hogy otthon hogy van, de itt Adelaideben amikor házat építesz, akkor a tűzoltóságtól meg kell kérned az arra a környékre eső tűzveszélyességi besorolását a teleknek és az ahhoz tartozó előírásokat. Amiket szépen meg kell építeni a házzal együtt. Van ahol csak x ezer literes víztartályt írnak elő, de van olyan környék is, ahol a tetőn végig szórófejeket érdemes elhelyezni, amik tűz esetén elkezdik spriccelni a vizet.

A mostani tűzről nem tudtunk. Épp a karácsonyi sátorozásból jöttünk meg  január 2-án, mikor kb 70 km-re a várostól nagy füstfelhőt láttunk. Nem követtük a híreket, mivel eléggé el voltunk zárva a külvilágtól. Ahol mi voltunk, lent délen 10-15 fokkal hűvösebb volt, viszont tudtuk, hogy Adelaideben 40 fokok vannak. Csak idő kérdése volt, hogy valahol lángra kapjon valami.

Gyors üzenetváltás az Adelaide-i barátainkkal: tűz van az észak-keleti részen. Hupsz. Mi az észak-keleti részén lakunk Adelaide-nek. Aztán pontosítódott a terület, kicsit távolabb a várostól: Kersbrook a tűzfészek közepe. Jaj, de ott lakik a munkatársunk!

Ahogy közeledtünk a városhoz a gombafelhő egyre nagyobb lett. Ijesztő volt. Aznap éjjel Papi kiugrott az ágyból, mert füstszagot érzett és azt hitte, hogy itt a tűz, de csak a széljárás fordulhatott meg és hozta ebbe az irányba a szagot. Reggel, mikor mentem a boltba vásárolni a mélyebb részeken megrekedt a füst, a kocsiban finom kis fehér hamudarabkák voltak. Hogy hogy kerültek bele, fogalmam sincs.

Ha jól emlékszem vagy 6 napig égett. Nem tudták eloltani. Meleg is volt, a szél is fújt és vihar is jött villámlással, amitől tartottak a tűzoltók, hogy még több tüzet gyújt majd. Közel 30 ház égett le és hát az állatvilágról ne is beszéljünk. Ez a környék tele van farmokkal.  Hétfőn, mikor először dolgozni mentünk az új évben, ebéd körül a főnök jött körbe és mondta, hogy sms-t kapott Dave-től (a munkatársunktól): jól van, elvileg a háza is átvészelte, de a rendőrök nem engedik még vissza és így nem tudja a teheneket és birkákat megetetni-megitatni. Elég szomorú. Nagyon sok koala, kenguru sérült meg.

Cégünk összeállított egy jó kis összefoglalót a tűzről műholdképeket felhasználva, merthogy még az űrből és látható volt. Jól látszik, hogy milyen nagy terület égett le:

http://aerometrex.com.au/blog/?p=977

Kata