Húsvét = Arkaroola

Arkaroola nem a Húsvétot jelenti őslakos nyelven, hanem azt, hogy Húsvétkor ellátogattunk Arkaroolába és környékére. Lehet, hogy már korábban írtam…, de az is lehet, hogy nem, a lényeg: itt a Húsvét négynapos hosszúhétvégére jön ki, mert a nagypéntek is pirosbetűs ünnep, nemcsak a húsvéthétfő. Ezt azért meg lehetne szokni ha legalább  havonta egyszer lenne egy ilyen. 🙂

A négy nap egyben adta magát! Kár lenne elpocsékolni otthon ücsörgéssel, szüttyögéssel. Igaz? Ráadásul a Húsvét utáni hétvégére idén pont az ANZAC esett. Ez azt jelentette, hogy ott a péntek csapódott a hétvégéhez. Így akik évközben nem „pazarolták” el az éves szabi keretüket, azok most kivették a Húsvét és ANZAC közti 3 napot (kedd-szerda-csütörtök) és máris lett nekik egy egybefüggő 10 napos nyaralás és csak 3 napba került. Sajnos ez ránk nem vonatkozott, mert mi folyamatos mínuszban vagyunk szabival. De a négy napot így is úgy is szerettük volna kihasználni és még a „hideg” tél beállta előtt egy utolsót sátrazni.

Gyönyörű időnk volt a négy nap alatt. A nyár még az utolsókat rúgta, olyan meleg volt, hogy rövidgatya-póló volt rajtunk. Naplemente után és hajnalban sem volt vészesen hideg. Olyannyira, hogy esténként elég volt csak a szúnyoghálós részt behúzni a sátoron és nyitott sátorban fekve tudtuk bámulni az eget. A csillagok mindent betakartak. Nem tudtunk betelni az ég látványával. Kristálytiszta idő, semmi felhő, nulla fényszennyezés. Csak a tábortüzek és a milliárdnyi csillagok! Többnyire ezért is szeretünk annyira az Outback-be kirándulni. Sohasincs tömeg. Csend, nyugalom és lehet elmélkedni azon, hogy mekkora utat járt be az evolúció és milyen kis porszemek vagyunk mi ebben a Világmindenségben…

Arkaroola Adelaidetől északra 670 km-re van a Flinders Ranges északi részén, amit már Gammon Ranges-nek hívnak. Nem közel! Legalább 7 óra oda az út. Tudtuk, hogy Húsvétkor rengetegen mennek a Flinders-be, ezért is esett a választásunk inkább Arkaroola-ra. Oda csak az igazán elvetemültek autóznak fel 4 napra, vagy azok, akik megjátszották ezt a 3 nap szabi = 10 napos nyaralást. Nem is volt tömeg fent.

A Flindersben már úgyis jártunk kétszer. Arkaroolaban viszont még nem és szerettük volna megcsinálni a híres Ridgetop 4,5 órás terepjárós túrát. A cél ez volt. Sajnos nem sikerült bejutni a túrára. Hogy miért? Hát én is ezt kérdezem a mai napig… Azért, mert nem lehet saját autóval menni. Mi meg nem azért vettük Dömét, hogy utána fejenként 145 dollárért másik 6 emberrel oldalt ülve egymás képébe bámulva zötykölődjünk. Merthogy csak így lehet oda menni. Magán kézben van. Nekünk ez a túra 290 dollárba fájt volna. Közel 60 000 ft? Miértis?

Picit eldurrant az agyunk! Indulás előtt megnéztük a weboldalt, ahol írták ugyan hogy vezetett túra, de nem fejtették ki. Gondoltuk olyan, hogy pár autós összejön és a vezető elöl halad, a többiek meg utána libasorban. Ez még bele is fért volna. És így a belépő lehetne x összeg / autó. Mert a Flindersben rengeteg olyan terepjárós túra van, ami magánfarmon halad keresztül. Itt autónként van egy összeg, kapsz egy térképet, kulcsot a kapukhoz, amit mindig olyan állapotban kell hagyni (nyitva-csukva), ahogy találtad és magad mész végig. Ott állsz meg ahol Te szeretnél és ott piknikezel ahol Te akarsz és abban a bokorban csorgatsz, ami neked a legjobb és még sorolhatnám az előnyeit… De ezt a 290 dollárt kifejezetten rablásnak tartom!

Viszont van egy barátunk, Bob, aki fiatal éveit az Outback-ben töltötte vadászattal és nagyon sok embert ismer ott. ANZAC pénteken a Húsvéti kiruccanás után találkoztunk velük újfent egy baráti bográcsozás alkalmával és jól megbeszéltük ezt a kérdéskört. Tudtuk, hogy ők is a Flinders-be menntek, mi is, de térerő hiánya miatt nem találkoztunk. Viszont mondta, hogyha tudta volna, hogy a Ridgetop a listán van, akkor felhívta volna a tulajt (akit persze ismer) és elintézte volna nekünk, hogy mi bemehessünk saját autóval. 🙂 Elmagyarázta, hogy régebben be lehetett menni saját terepjárókkal, de sokan úgy vágtak neki az útnak, mint manapság egyesek a Fraser szigetnek… semmi felszerelés, semmi tapasztalat. Persze, hogy elakadtak és ilyenkor a tulajnak kellett menni kimenteni őket. Tele lett a t…ke az egésszel és ezért csinálják most ezt a fizetős turista őrületet.

Biztosított arról, hogy ha legközelebb megyünk és még mindig akarjuk (már hogyne akarnánk), akkor szóljunk és ő felhívja Józsit. Szerintem majd úgy lesz, hogy együtt megyünk velük! 🙂 Úgyis olyan sok mindent tud Ausztráliáról, a környékről. Hihetetlen érdekes történeteket tud mesélni. Szeretünk vele találkozni. Nagyon művelt.

Például készített nekünk  egy kézzel rajzolt titkos térképet! Kb 1-1,5 éve voltak nálunk vacsizni, ahol szóba került a Flinders Ranges. Akkor mesélt először a vadászatokról. Szóba került egy titkos őslakos szent hely, ahol ő anno járt. Ne pár évben gondolkodjunk, hanem jócskán 30-40 évvel ezelőttiben (vagy még többen). Fiatalként vadászott arra, alig volt 16-17 éves. Nagyvonalakban emlékezetből lerajzolta, hogy hol kell lefordulni a „főútról”, aztán vízmosáson átmenni, majd balra egy farm, aztán jobbra a folyómederben magas sziklafal, na ha ez megvan akkor ott vannak a sziklafalon az őslakos sziklakarcok állatokról, lábnyomaikról és 1-2 útbaigazító karc is. Még azt is mondta, hogy ha a lefordulást elvétjük és elérünk egy őslakos emlékhelyet, ami balra lesz az úton, na, akkor már túl jöttünk.

Ezt a helyet nem említik a térképek. A férfi őslakosok szent helye. Nők nem léphetnek be. Gondolom őslakos nőkre gondoltak, mert engem nem nyilaztak le. Ugyanis örömmel jelentem be, hogy megtaláltuk a helyet. Igaz nehezen és kellett hozzá egy kis szerencse is, de meg lett! Nagyon érdekes volt. Mivel Bob fejből rajzolta le a térképet, nem emlékezett, hogy hol kell jobbra fordulni. Elautóztunk az őslakos emlékhelyig és onnan visszafordulva próbáltuk megkeresni a lehajtót. Lehajtóból sok volt, és nem tudtuk kitalálni a térképből, hogy mennyire közel vagy távol lehet az a bizonyos lehajtó.

Először találtunk egyet, ahova kétszer is visszamentünk, hogy tuti ez az, de csak egy tisztásra vitt, ahonnan követ bányásztak és kerítés zárta le az utat, sehol egy kapu. El is szomorodtunk. Aztán egy alig használt földútra bukkantunk egy vízmosásban, ami elég közel volt az emlékhelyhez, de még nem azon túl. Felvérteződtünk! Igen! Tuti ez lesz. Aztán elértünk egy kapuhoz, ami csukva volt. A térképünkön ugyan volt kapu berajzolva, de sokkal messzebb. Mivel ceruzás térkép, méretarány sehol… lehet hogy ez a kapu az a kapu az. Bementünk a kapun. Majd kb 200 méter múlva újabb kapu.

Tanakodtunk. Áááá, biztos azóta építettek egy újabb kaput. Kinyitottuk és bementünk. Mehettünk vagy 100 métert, mikor a távolban autókat láttunk. Vazze, ez valakinek a földje és a tulaj biztos itt van. Lehet hogy nem jó ötlet tovább menni. Berezeltünk, hogy birtokháborítást követtünk el és kiviharoztunk. Épphogy becsuktam a második kaput és bepattantam Dömébe, szembe jött egy autó. De akkor már „biztonságban” voltunk, mert elhagytuk a farmot és már a kocsiban ültem, nem a kerítéssel babráltam. Húh. Ez meleg helyzet volt.

Az autós megállt és egy Mikulásra erősen hasonlító kedves nagypapa szállt ki az autóból. Megnyerő volt. Több se kellett nekem, kezemben a rajzolt térképpel kipattantam és megkérdeztem farmerJózsit a karcokról. És itt játszott be a szerencse: szembejöttek, megkérdeztem és ISMERTE a helyet, szóval jókor voltnk jó helyen. Elmagyarázta, hogy meddig menjünk vissza és hol forduljunk le. A térkép többi része jónak bizonyult, csak a leforduló volt visszább úgy 14 kilóméterrel. Kérdeztem, hogy biztos bemehetünk-e oda, nem magánterületen van-e amit keresünk? Mondta, hogy bár azon van, de nyugodtan menjünk csak be, a tulaj a szomszédja és ha akadékoskodna, akkor mondjuk azt hogy ő küldött minket oda. 🙂

Na, így találtuk meg ezt a titkos helyet. Jó kis kincskeresés kerekedett belőle. Az időt viszont annyira hazavágta, hogy emiatt késő délután érkeztünk meg a kempingbe és mivel téli időszámítás van, ezért sötétben zseblámpával kellett sátrat verni a köves talajon. Nagy élmény volt!

Az őslakos karcok viszont minden pénzt megértek. Kb 30-35 ezer évesek. Innen nem messze van egy patakmeder (felkerestük ezt a helyet is), ahol gyönyörű fehér, okkersárga és bordósvörös rétegek vannak, amiket az őslakosok porrá őrölve testfestéshez használtak a ceremóniákon. Ilyen kövek nincsenek mindenhol és az őslakosok ezekkel üzleteltek. Jól elvoltunk 1-2 óráig, kicsit már IndianaJonesnak képzeltük magunkat! Ja, és kifele jövet megrajzoltam a saját, „halál” pontos térképemet a helyről, még a távolságokat is lemértem (azaz lemérettem Papival Döme kilóméterórájával) az egyes tereptárgyak között, ahol el kell fordulni, vagy ami mellett el kell haladni. Megvehető! :)) Csak vicceltem. Fanatikusokat szívesen beavatunk. Ingyen.

Másnap megcsináltuk az Echo Camp Backtrack nevű terepjárós túrát. Ami 40 dollár / autó, adnak térképet, útvonalleírást és kulcsot a kapuhoz. Extrém besorolású és haladó vezetőknek ajánlják. Hossza 37 km és 4-6 óra alatt teljesíthető, de rengeteg kitérő van útközben, ami választható opció. Aki akar kihajt, megnézi és visszatér az útra. Na, mi egy kihajtó kivételével mindenhova kimentünk, így 77 km lett a túránk és késő délután értünk a kempingbe. Épphogy annyi időnk maradt, hogy lezuhanyozzunk és már indulni is kellett az esti teleszkópos csillagnézésre, de erről majd később.

Útközben rengeteg kitérő volt kisebb tavakhoz, itatókhoz, amik a kiszáradt folyómederben maradtak fent és napjaik meg voltak számlálva, mert a meleg könyörtelenül fogyasztotta őket. Ezek a természetes tavacskák kiváló megfigyelő helyként szolgálnak napkeltekor és napnyugtakor, mivel mindenféle állat sereglik ide, hogy csillapítsák szomjukat. Ha szerencsénk van elkaphatunk 1-2 ritka fajt, úgy mint a sárga lábú szikla wallabyt (Yellow-footed Rock-wallaby). Mi is láttunk egy párat az ottlétünk alatt. Aranyosak, olyanok mint a kenguruk, csak kisebbek.

Elautóztunk a híres Paralana forróvizes forráshoz, ami erről az útról egy oda-vissza 22 km-es kitérőt jelentett. Mikor befoglaltuk ezt a túrát recepciósGizi csak annyit mondott erről a forrásról, hogy csak azért autózni innen a faluból (30 km oda, 30 km vissza), hogy lássuk a forrást, nem biztos hogy megéri, mert semmi érdekes látnivaló nincs rajta. De így, hogy megcsináljuk azt az Echo Camp Backtrack útvonalat, innen már nincs olyan messze. Ennyit mondott és nem többet a forrásról.

Elautóztunk oda, mert érdekelt ez a 62 fokos forrás. Szeretjük felkeresni a természeti értékeket. Viszont később tudtuk meg (miután már ott jártunk), hogy ez a forrás az egyike annak a világon létező 3 forrásnak, mely radioaktiv hőforrás. Azaz a kőzetben lévő uránium (és itt Arkaroola környékén uránium az van dögivel!) hasadásnak indult és a kőzetréseken átszivárgó vizet ez a hő melegíti fel. Ergo, a víz is sugároz. Meg a levegő is. Így már azon se csodálkozom, hogy miért is világítottunk a sötétben még egy hétig… :))

Az ABC TV csatornán is ment egy ismeretterjesztő műsor róla, hogy furcsálják azt, hogy élőlényeket találtak a vízben, annak ellenére, hogy nagyon meleg és radioaktiv. Még a Geiger számláló is jelez. Ráadásul a felbugyogó víz mellett radon gas is felszabadul, ezért szélcsendben nem ajánlatos ellátogatni oda, mert a gáz felgyülemlik a völgyben… A fürdés sem ajánlatos! Na, mi mindezeket nem tudtuk, mert pultosGizi nem mondta. Amúgy is egy kicsit fejleszthetnék a kézzel rajzolt és 100-szor fénymásolt (fénymásoltnak a fénymásoltjának a fénymásoltja) térképnek nevezett macskakaparásaikat és ismertető borossúráikat, mert kritikán aluli. Tudom, hogy kevés a pénz. Na de azért abból a rengeteg Ridgetop-os és ezekből a 40 dolláros belépőkből igazán elkülöníthetnének egy kicsit erre is.

Mindenestre a forrás nagyon békanyálas, elmocsarasodott volt. Ha fizettek volna se mentünk volna bele fürdeni. De azért kíváncsiságból egyszer-kétszer-háromszor bedugtuk a kezünket, hogy megnézzük, tényleg olyan forró-e. És persze sétáltunk a völgyben is. De semmit nem tudtunk a sugárzásról, addig amíg vissza nem értünk és el nem kezdtem írni a blogot és meg nem kezdtem a „kutatómunkát”. Hát csak óvatosan azzal a forrással, ha arra jártok!

Este nyolcra befoglaltunk egy vezetett csillag/bolygó nézésre. Nyolckor kezdődött és még fél 10 után is ott voltunk. Nagyon jó. Nem érdemes kihagyni! Az volt a jó, hogy kislétszámú csoportok voltak. Pontosabban két csoport, mert két teleszkóp üzemel a hegyen. A mi csoportunk 7 fős volt. Ráadásul a csajpáros egyik tagjára félúton rájött a hasmars így 5-en forogtunk a teleszkóp körül. A vezető a koordináták alapján mindig ráállt az objektumra és mi egyesével megszemléltük. Mindenki annyi ideig nézte amennyi ideig akarta és annyiszor állt vissza a sorba, ahányszor csak akart. Nem igazán voltak szabályok.

Először kezdtünk a Dél-keresztje egyik csillagával, amit innen a Földről egy csillagnak látunk, de az valójában kettős csillag. Aztán megnéztünk két csillaghalmazt, majd rátértünk a nagyobb dolgokra. Jupiter és a 4 legnagyobb Holdja, amiket még lehet látni ilyen kaliberű teleszkóppal. Majd ráfordultunk a Marsra, utána néztünk egy ködfelhőt az Orion övének közelében és végül a csodálatos Holdunk, ami addigra éppen felkelt! A Hold gyönyörű volt. Szabad szemmel csak annyit látunk, hogy vannak sötét és világos foltok. Na de távcsővel?! Milliónyi kristálytiszta krátert vehetsz szemügyre. Olyat is, amelyik kráter egy másik kráterben van. Ez annyira tetszett mindenkinek, hogy több részét is befogtuk a teleszkóppal. Ha jól emlékszem én háromszor álltam sorba, hogy újra meg újra láthassam. Csak mellékesen megemlíteném, hogy a szakdogámat annó a Hold feltérképezéséből írtam… 🙂 Nagy élmény volt látni „élőben”. Lehet hogy vennünk kellene egy kisebb teleszkópot otthonra? Papi már úgyis régóta nyafog, hogy szeretne egyet. 🙂

(Csak megjegyzem, hogy mi egy 40.000 dolláros teleszkópba bámultunk, s azok után, amit láttunk nem is lenne értelme kisebbet venni, szóval, a dolog innentől kezdve felejtős… Papi )  🙁

Vasárnap egy kisebb, fél napos terepjárós utat csináltunk meg. Megebédeltünk a sátorban és délután sétáltunk egyet a kis faluban, ami azért érdekes, mert úton-útfélen érdekes kőzetek, ásványok vannak mindenhova beépítve. Vagy csak félrerakva az út szélére. Mondanom se kell, hogy én is összeszedtem úgy 10-12 darab „kavicsot”, amit már el is helyeztem a kertünkben, Papi nagy örömére…

Húsvéthétfőn a konyhasátrunkba tojt a nyuszi, a füstölt sonka, a főtt tojás és a kovi ubi mellé. Megreggeliztünk és elkezdtük a birodalmunk összepakolását, majd nekivágtunk a bő 7 órás hazaútnak.

Egyszer még ide is visszamegyünk, ha nem többször! Képek inenn, vagy a szokásos jobb oldali gombról elérhetőek.

Kata