Jogosítvány

2008. január 31. csütörtök by kata_papi

Korábban már írtam róla, hogy sikeresen letudtam az írásbeli tesztet. Most nézzük, hogyan vettem leckét vezetésből és hogyan alakult a gyakorlati vizsga.

Mielőtt bármelyik autósiskolával felvettem volna a kapcsolatot, eldöntöttem, hogy nekem európai oktató kell. Hogy miért? Két okom volt rá. Az egyik az, hogy tartsunk össze, segítsük egymást, ha már ilyen messzire kerültünk az “Öreg Hölgy”-től, a másik pedig inkább anyagi természetű volt.

Mivel több, mint 20 éve vezetek, nem akartam túl sok vezetési órát venni drága pénzért, maximum egyet-kettőt. Arra gondoltam, hogy ha sikerül kifognom egy tengerentúlról származó oktatót, akit ebből a távolságból már akár földimnek is nevezhetek, talán sikerül vele megegyeznem egy minimális óraszámban. Itt Adelaide-ben 50-60 dollárba kerül egy vezetési óra, így nem mindegy, hogy hányszoros a szorzó.

Előszőr a Yellow Pages-t bújtam, majd tovább szűkítettem a keresést a neten keresztül, mégpedig itt. Választásom egy bosnyák (vagy szerb?) fickóra esett. Írtam neki. Ő visszaírt, hogy nagyon elfoglalt, de van neki egy jóbarátja, aki szintén oktat, s aki történetesen szintén az ő hazája szülötte. Milyen érdekes? De én nem bántam, megbeszéltük az időpontot, majd belevágtunk.

Mentünk már vagy egy fél órája, kicsit beszélgettünk is közben. Elmondtam neki, hogy mennyire dühös vagyok, amiért mindent elölről kell kezdenem 23 év után. Egyetértett velem, s közösen szidtuk a bürokráciát. Majd olyasmit mondott, ami zene volt füleimnek: “Jól van Péter, úgy látom ezzel nem lesz gond, nem is kell több órát venned. Akár már holnap is vizsgázhatnál, csak azért nem tudsz, mert már nincs üres hely.” Na, ez bejött, én is így gondoltam! 🙂

Ugorjunk a vizsgára. Hogy-hogy nem, a vizsgabiztos is odavalósi! Minő véletlen! Jó kis “szervezetet” hoztak ezek itt létre maguknak. Csak úgy adják-veszik a kuncsaftokat egymás között. Amíg mindenki csak profitál a dologból, nincs is ezzel gond.

A vizsga Port Adelaide-ben volt. Na ott aztán minden megtalálható, amit az itteni KRESZ is taglal sok oldalon keresztül. Négyféle sebességkorlátozás (25,40,50,60), kerékpárutak, iskolák, hidak, szűk utak, 2×2 sáv stb. Bevallom, rendesen megizzadtam. Nehéz volt, kaptam is néhány rossz pontot. Hiába, nem egyszerű a több mint 20 éves rutint fél óra kedvéért sutba dobni.

Mentem volna a saját tempómat, de persze nem lehetett. Ha valamit nem pontosan úgy csináltál, ahogy az le vagyon írva, bizony nem pipa került a rubrikába. Szeretik, ha látványosan tekintgetsz a tükrökbe, egy kis színészi hajlam sem árt. Ha csak a szemed mozdul, az nem jó, mert ő azt nem látja és már megy is a bünti.

Így kell szabályosan és biztonságosan elindulni:

1, belenézel a visszapillantó tükrökbe

2, kiteszed jobbra az indexet

3, rálépsz a fékpedálra

4, sebességbe teszed az autót

5, ráteszed a lábad a gázpedálra

6, újra belenézel a külső visszapillantó tükörbe

7, ellenőrzöd a holtteret (jobbra hátrafordulsz, látványosan)

8, kiengeded a kéziféket

9, elindulsz.

Lehet gyakorolni, nem lesz egyszerű! Komoly hibapontot kaphatsz egy nem szabályos elindulásért. Mivel a vizsgán nem csak egyszer kell padka mellől elindulni, simán összejöhet annyi, hogy ismételned kelljen.

Egy másik dolog, amivel az őrületbe kergetnek az ausztrálok, az az index használata. Otthon ugye, sajnos, főleg a több milliós járgányok “nincsenek felszerelve” ezzel az amúgy igen hasznos szerkezettel, de ha mégis, akkor sem használják mindig. De! Mivel itt ugye minden a feje tetején áll, ezért aztán már akkor kiteszik a villogót, amikor még közel sincs abban az állapotban az illető, hogy elinduljon, vagy kanyarodni tudjon. (Ezzel kapcsolatban volt egy afférom egy rendőrautóval, ne felejtsem megírni!)

Szóval, most is állunk a padka mellett, azt mondja a vizsgabiztos: induljunk. Belenézek a tükörbe, tömött sorokban, két sávban jönnek az autók, gondoltam várok még az indexeléssel. Minek megzavarni őket. Erre azt mondja, csak tegyem ki, hogy lássák mire készülök. A szabály azt írja elő, hogy legalább 5 másodpercig kell jelezni, mielőtt elindulsz. Na, mi álltunk ott vagy fél percet villogóval, azért én ezt kicsit túlzásnak tartom.

A lényeg, hogy bár kaptam néhány hibapontot, átmentem a vizsgán!

Irány a hivatal, átvenni a jogsit. Nálam voltak a szükséges iratok: igazolás a sikeres vizsgáról, útlevél, bankkártya, a magyar jogsi és annak hivatalos fordítása. Mi kellhet még? Azt gondoltam ennyi elég. He-he. Te (mármint én) kis naív! Hát nem emlékszel, hogy amíg nincs a kezedben ausztrál jogsi, addig egy senki vagy? Na és, ott van már a kezedben? Egy frászt!

Bemegyek, persze újabb formanyomtatványt kellett kitölteni, majd sorszámot húztam. Sorra kerülvén mondom mit szeretnék, aztán az ügyintéző elé pakoltam dolgaimat. Akkurátusan átnézte őket, majd kérte a lakcímet igazoló papirost. 🙁

Basszus! Azt nem hoztam magammal. Azt mondja erre, hogy akkor sajnos nem tudjuk folytatni, mert arra is szükség van. Na, szépen vagyunk. Bumlizhatok haza a belvárosból, meg vissza.

Azért próbáltam menteni a helyzetet, így elmondtam, hogy én azt egyszer már bemutattam, mikor jelentkeztem az írásbeli tesztre. Azt mondja, az nem számít, ez a szabály, meg különben is, az egy másik hivatal. (?)

Másik hivatal? Körülnéztem. Az a másik hivatal ott volt tőlem 15 lépésnyire és ugye, mondanom sem kell, hogy ugyanabban a légtérben, ugyanazt a levegőt szívtuk. Még hogy másik hivatal! Na mindegy, elbúcsúztunk, majd két órával később, a hiányzó dokumentummal is felvértezve újra megjelentem a szentélyben.

Ekkor már minden rendben volt. Tíz évre kifizettem a jogosítványt, majd elektronikusan aláírtam magam, lefényképeztek és egy igazoló cetli átvétele után túl voltam a jogosítványigénylés bürokratikus útvesztőjén. Merthogy, postán fogják kiküldeni két héten belül. (mentségükre legyen mondva, hogy a formanyomtatványokon világosan le van írva, mi szükséges az egyes ügyek intézéséhez)

S akkor néhány számadat a költségekről:

-elméleti vizsga: $25

-egy óra vezetési gyakorlat: $50

-vizsgadíj: $160

-jogsi dija $25/év, azaz 10 évre: $250

-eljárási illeték: $15

Összesen: $500, aminek jobb helyet is tudtam volna találni. 🙁

Papi


1 hozzászólás »

  1. Andi szerint:

    Sziasztok!

    Hasznosak és szórakoztatóak voltak a jogsiról szóló írásaitok és ráadásul még a költségekkel is tisztába kerültünk. Az áremelkedést pedig majd hozzákalkulálom! 🙂 Én egy évig biztos meg se próbálom, majd a férjem kezdi a sort!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük