Kettőt fizet, egyet kap…

2011. október 19. szerda by kata_papi

Ez a bejegyzés felkavaró képsorokat tartalmaz! Gyenge idegzetűek azonnal zárják be az internetes ablakot és keressenek más elfoglaltságot!

A következő eset történt meg velünk tegnap, azaz kedd este. Egészen friss az élmény és még mindig a hatása alatt vagyunk. Sokkot kaptunk!

Körülbelül másfél hónapja vettünk egy nagyon szép Mexikói Napisten terrakotta köcsögöt, aminek az ára 126 dollár + 30 dollár a hőálló cserép az aljába. Abból a célból, hogy ez tuti jó tűzrakóhely a bogrács alá, amit Móniék már többször ki is próbáltak, mert náluk láttuk meg először ezt a cuccost. Albérletben lakunk, hátul a kertben a gyep közepén nem gyújthatunk tábortüzet, kellett valami áthidaló megoldás. Na, ez az áthidaló dolog lett a köcsög, mert előtte gázfejet tettünk a bogrács alá, de úgy nem az igazi. A bográcsos kajának a belehulló pernye, meg a füst zamata adja meg a bukéját.

A köcsög kikerült a kertbe, a kartondoboza meg helyhiány miatt nem a kupiszoba lakója lett, hanem a kerti asztalon hagytuk. Szeretjük eltenni mindennek az eredeti dobozát, mert így könnyebb dolgunk van költözéskor. Szóval, az üres doboz a kerti asztal végében, a ház faláig betolva pihent. Vasárnap Papival csináltunk magunknak egy kis BBQ ebédet a kerti grillen és mivel az idő csodálatos volt, kint az asztalnál el is fogyasztottuk, kb 40 cm-re a doboztól. Semmi furcsát nem észleltünk.

Hétfőn este 11 órányi “bányamunka” után kimentünk kicsit kertészkedni. Viráglocsolás, eperpalánta és petrezselyem babusgatás, stb… Még mindig semmi. Aztán kedden este 18:30-kor (10 órás bányamunka után) mikor hazaértünk nem tudtunk kimenni a kertbe.

Méhecskék repdestek mindenfelé. Jobban szemügyre vettük a dolgot. Kiderült, hogy egy túlnépes méhcsalád, úgy gondolta önálló életet kezd. Szétküldték a felderítőket a “nagyvilágba”, hogy új otthont keressenek a kolóniának. A mi dobozunkon két ovális alakú lyuk van, ami fülként szolgált, hogy meg lehessen emelni. A lyuk alakja nagyon hasonló a méhkasok bejáratához. Csak a vak méhe nem látja, hogy ez egy tökéletes kas.

Na, Méziék nem odázták el a költözést, egy nap leforgása alatt átcuccoltak a dobozunkba. A Mézi nevet “szerzői jog védi”, barátainktól (Feri-Zsuzsi) hallottuk először és nekem nagyon megtetszett ez az aranyos név, ezért ezt a nevet kapta a nálunk (rövid időre) tanyát verő méhcsalád.


- a felső kép: méhkas tisztes távolból, alsó kép: a bejárat -

Na, mitévők legyünk? Hogyan tovább? Mit is kell ilyenkor csinálni? Kit is kellene felhívni este 7-kor. Ikerház-szomszédunkban két kisgyerek van (2 és 4 évesek), akik szinte egész nap kint játszanak az udvaron. Másnapra 33 fokot mondtak, így féltünk, hogy a nagy melegtől idegesek lesznek Méziék. Kezdett elhatalmasodni rajtunk a pánik.

Papi a végzettség nélküli méhecske “gyilkos”, azt mondta: beöltözök vastag ruhába, kesztyűt húzok, felteszem a légyhálós kalapot és nedves újságpapírral kifüstölöm őket. Amig a füst elől kimenekülnek, gyorsan széttépem a dobozt és bedobom a kukába, aztán mindenki menjen amerre lát. Kicsit kétkedve fogadtam ezt a tervet, de nem volt jobb ötletem.

Kiment és lassan elkezdte kinyitni a doboz tetejét, hogy felmérje az erőviszonyokat és kalkuláljon egy újságpapír mennyiséget, figyelembe véve a szél erősséget és irányt. 🙂 Az utolsó fedéllapot kezdte el emelni, mikor érezte, hogy nagyon nehéz. Én a lakásból a szúnyoghálón keresztül aszisztáltam.

Amikor sikerült kb 10 cm magasra megemelnie a fedelet, kiüvöltöttem, hogy azonnal csukja vissza és fénysebességgel húzzon be a házba és a nyomaték kedvéért egy b..meggel zártam a mondatot. Annyira megijedtem, hogy még fényképet is elfelejtettem készíteni a látottakról. Nagyon durva volt. Én első látásra 1000-re tippeltem a családtagokat, akik egymásba kapaszkodva lógtak a doboz fedelén. Papi is megijedt. Beszaladt. Ezzel a bolygatással sikerült megijeszteni őket. Hangosan duruzsolt az egész csapat, nemtetszésüknek adtak hangot és megmutatták ki az úr a háznál. Mi betojtunk rendesen! Ide szakember kell. Nincs mese!

- Méziék a még csukva lévő bal oldali tetőrész alatt lapulnak -

Este 7 óra van, honnan akasztok le bárkit is. Itt délután 5 után megáll az élet. Először a Yellow Pages-hez (otthon Aranyoldalak?) nyúltam, de hamar rájöttem, hogy az interneten célirányosabban tudok keresni. Gép bekapcsol és már pötyögtem is be a kerületünk nevét, plusz azt, hogy: rovarírtás.

Csomó céget talált nekem. Reménytelenül elkezdtem sorba hívogatni őket, de mindenhol csak az üzenetrögzítő jelentkezett be. Végül találtam egy nagy céget, amit annó egy leleményes ember alapított. Manapság már mindennel foglalkozik és kiadja az üzletfeleket vállalkozóknak, azzal a kikötéssel, hogy a neve alatt kell futnia (franchise=frencsájz). Ez nem más, mint a Jim’s cége. Nem jut eszembe olyan kétkezi vállalkozás, ami nem lenne neki: van Jim’s vízvezetékszerelő, kertész, burkoló, bla-bla-bla és többek között rovarírtás is. És aminek még ennél is jobban örültem, felvették a telefont este 7 után.

Igaz egy központos Gizi veszi fel, megkérdezi a problémát, aztán felveszi az adatokat és továbbítja a kérést egy a környéken üzemelő alvállalkozóhoz, aki 15 percen belül felhív a megadott számon és leegyezteti a részleteket. Így is történt. Tíz perc múlva csöngött a mobilom és SztefaniGizi közölte, hogy a férje épp egy munkánál van kint, de este 8 körül tudna jönni. Az nagyon jó lenne, mondtam én. Végül megkérdeztem az árat. Kapaszkodjunk meg: 150 dollárnál kezdődik és attól függ milyen nagy a család és hány van. Hú, b..ssza meg. Drága lesz ez a Mexikói köcsög…

Választásunk nem volt. Átmentem a szomszédhoz és mondtam neki, hogy ne engedje ki a kölköket, az ablakokat csukja be, mert nálunk mészárlás lesz. Megdöbbent a sztori hallatán.

A hivatásos méh gyilkos megérkezett. Megnézte a dobozt és mondta, hogy meg kell ölnie őket. Nagyon magunk alatt voltunk. Nagypapám – akit mi csak Dédinek hívunk mióta megszülettek hugomnál a haramiák – közel 20 éven át méhészkedett. Rengeteg méhcsaládunk volt és isteni vegyes virág, meg akác mézet készítettek a méhecskéi.

Emlékszem, mikor általános iskolások voltunk és télen találtunk egy méhecskét, aki elkóborolt, akkor bevittük a házba, feltettük a radiátorra. Egy kóláskupakot vízzel, egy másikat mézzel megtöltöttük és odatettük neki, hogy egyen-igyon. Amúgy épelméjüek vagyunk, semmi agylágyulás! 🙂 Persze a méhecske mindig megdöglött. Na, ezek után azt kellett megérnünk, hogy méreggel megöljék Méziéket. A szívünk szakadt meg!




- a tömegmészárlás -

Mi bentről figyeltük az eseményeket. A méreg miatt az ablakokat is be kellett csukni. A mészáros lassan felemelte a dobozt, letette a gyep közepére és két különböző mérget elkezdett a bejáraton keresztül befecskendezni. Majd várt. Öt perc után résnyire nyitottuk a tolóajtót, de pár másodperc után vissza is csuktuk. A dobozból kétségbeesett méhecskék ezrei zümmögtek nagyon hangosan. Próbáltak kimenekülni a méreg elől, de csapdába estek. Gyomorforgató volt az egész. És mindez két hülye miatt, akik kinthagyták a kartondobozt. Saját bőrünkön tanultuk meg a leckét. Most már tudjuk: amíg élünk, soha nem fogunk kint hagyni semmi olyan dobozt, amin lyuk van.

Tíz perc elteltével síri csend, egy nyamvadt, gyenge zümmögés sem. Méziék eltávoztak az élők sorából. Mészáros kinyitotta a dobozt és megmutatta nekünk. Majdnem könnybe lábadt a szemünk. A kis hülyék elkezdték építeni a hatszögletű méhviasz bölcsőket, amikben a kisméhek nevelkednek és amibe a mézet gyűjtögetik. És az a sok tetem! Borzalmas látvány volt.





A szakember bejött, ivott egy pohár vizet. Beszélgettünk pár percet, majd közölte, hogy ez a család kb ötezer példányból állt. Még szerencse, hogy Papi nem kezdett el füstölni, mert ha 5000 mérges méhe kijött volna a dobozból, akkor igencsak bajban lettünk volna a szomszédokkal együtt. Főleg azért is mert még másnap este is volt 1-2 kóbor méhe, akik a mészárlás idején távol voltak és visszatérve volt kas, nincs kas. Lehet, hogy ez az 5000 példányból álló fullánk-felhő napokig itt kerengett volna.

A rovarírtós ürge végül kiállította a számlát 150 dollárról. Nesze neked! Így most nekünk KETTŐ Mexikói Napisten terrakotta köcsögünk van, de az egyik láthatatlan! 🙂

Éjjel fél egyig nem tudtam elaludni. Bűntudatom volt. Aztán épp kezdtem álomba zuhanni, mikor hajnali 2:23-kor egy hosszan elnyúló robajra ébredtünk Papival. Azonnal tudtuk mi ez: földrengés! Reggel bent a cégnél már mindenki erről beszélt. Igen, az volt. Erőssége 3,3-as és nagyon közel volt az epicentruma. Méziék után még ez is. Ismét nyugtáztuk, hogy nem unatkozunk.

Méziékre visszatérve. Pont pár hete a hazunkhoz közeli játszótéren, ami egy nagy park közepén található észrevettem egy érdekes képződményt a fa törzsén. Gyönyörő, nagy méhviasz-lép komplexum csüngött le. Dolgozhattak vele rendesen. Lakók már sajnos nem voltak benne, csak a tetemek alatta. Őket is lemészárolták, ami érthető is, játszótér közelében túl veszélyes. Pár nap elteltével arra sétálva vandálok letördelték és csöpögött a méz belőle. Hihetetlen a természet. Mire nem képesek ezek a kis rovarok!




Amint lesz egy kis időm feltöltöm a fényképoldalunkra a jobb felbontású képeket.

Kata


Nincs hozzászólás »

No comments yet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.