Még élünk…

Nem tűntünk el a szürke ködben és a blogot is vezetgetjük, bár ez most nem látszik rajta, de az otthoni gépeinket az elmúlt 3 hétben szinte be sem kapcsoltuk.

A cégnél szűk határidős munkák vannak. A főnökség végre valahára belátta, hogy az ozzik nem igazán viszik túlzásba a napi 8 órán felüli munkavégzést, ezért felajánlották a másfélszeres órabér szórzót a túlórákért, hogy a munkákat időben le tudjuk szállítani a megrendelőknek. Így most az elmúlt 4 hétben szinte csak aludni jártunk haza, és az elkövetkező 2-3 hét is hasonlóan fog lezajlani. A pénz, az nagy úr!

Kis türelmet kérünk, tudom, mindenki várja a rózsaszín tavak történetét, de ez most nem fog menni. Szeretnék majd írni a Marino-Hallett Cove-i kirándulásunkról is, mert nagyon szép és érdekes volt. Illetve, Döme pont egy éve került a családhoz és Papi még mindig lóg a „cumilámpa” bejegyzésével, ami szintén érdekes, érthetetlen és megfejthetetlen dolog itt Ausztráliában. Szóval témákból, útileírásokból jól állunk, csak állhatna egy nap 40 órából és nem 24-ből.

Igyekszünk.

Kata