Tigris és a lecsó
Többen kérdezték, hogy mi a helyzet itt Au-ban cukrászda/süti fronton. A helyzet katasztrófális, legalábbis az én szemszögemből nézve. Egyelőre csak Dél-Ausztráliáról tudok beszámolni, mert más államban még nem voltunk.
Munkahelyem révén elég sokfelé jártam már Dél-Ausztráliában, de igazi cukrászdát még nem láttam. Vannak pékségek, kávézók, ahol árulnak sütiket, de azok ehetetlenek. Annyira tömények, édesek, semmitmondóak, hogy még én sem tudom megenni. Minden ragad a cukormáztól, olyan élénk színű cukorreszelékbe vannak megforgatva, amire azt mondod, hogy ilyen szín nem létezik a természetben, azaz mű.
Alapsüti (10-ből 7 ilyen): cukorral felvert tojáshab megsütve, ami hasonló a házi habcsókra, amibe kókuszreszeléket vagy darált diót szoktunk otthon tenni, és ez így magában isteni. Itt ezen valamilyen vajjal kikevert vastag krém csücsül, rajta gyümölcs és az elmaradhatatlan zselé. És hol van a finom tészta vagy piskóta alap, amibe jóízűt lehet harapni? A pékségekben nincs mákos vagy diós (gesztenyéset már nem is említem) kifli, kakaós csiga, bébi kakaós és vaniliás csiga, túrósbatyu, tökmagospogi, juhtúróspogi, sajtosrúd…stb…
Pedig ha én nem számítok édesszájúnak akkor senki!
Aztán vannak még a muffinok, amik végül is ehetőek (pl: csokis muffin, nyami) , ha jól vannak elkészítve. (elég sok helyen olyan, hogy csak fél pohár vízzel csúszik le olyan száraz) Vagy a Cheese Cake, ami leginkább az otthoni joghurt vagy túrótorta egyik változata. Hát… Vagy a fánkok, amiből a natúr vagy a csokiba mártott még ehető, de amit a munkatársam tol be fél perc alatt az borzalmas: a kifli és zsömle keresztezéséből létrejött, dagi kifli alakú és nagyságú, órákkal ezelőtt kihűlt (azaz nem friss) fánk kettévágva, vastagon megtöltve valamiféle tömény vajas krémmel és díszítésképp egy csepp lekvár rajta. Vallatni lehetne egy ilyennel.
Marlenka??? Daubner csoki vagy feketeerdő torta? Képviselőfánk? Igazi almáspite? Túrósrétes? Moszkauer? Mignon? Csak álom! 🙁 Legalábbis egy darabig, amíg át nem költözünk egy másik albérletbe, mert itt életveszélyes a sütő. Nem is használjuk és nem is működik megfelelően, ezért nagy bánatomra nem tudok sütni. Amint lesz normális sütőm, már nem leszek annyira elkeseredve, mert sütök magunknak. Addig is itt van a TIGRIS, amit nem kell sütni és tegnap már annyira ki voltunk „éhezve”, hogy megpróbáltuk beszerezni a hozzávalókat. (több-kevesebb sikerrel)
Az első képen a hideg ajtó előtt hűlnek a tigrisek, második képen a kész tigrisek sorakoznak. Igaz nem volt őzgerinc formánk, ezért müzlis tálakba tettük, de nem a forma a lényeg! Végül is az íze isteni. Igazi tigris! Nyam-nyam. Egyedül a zseléscukor nem olyan, amilyennek otthon megszoktuk. Nem találtunk rendes zselés cukrot, csak olyat, ami átmenet a zselés cukor és a gumimaci (azaz gumicukor) között. Így aztán, amikor már lenyelted a falatot, akkor még a szádban forgolódik a „zselésgumicukor”.
A másik csoda a lecsó. Most azt gondolod, hogy mi olyan nagy szám egy lecsóban! Otthon semmi. De itt! Először is a TV paprika itt olyan, mint otthon a kenguru hús. Többnyire csak kaliforniai paprika van, amiből ugye képtelenség lecsót főzni. Vagyis lehet, de azt már nem lecsónak hívják hanem hullagyalázásnak. Pár nappal ezelőtt kaptunk egy fülest, hogy hol van a TV paprikára hasonlító teremtmény. Elmentünk és tényleg volt! Ha jól emlékszem Banana Capsicum a paprika neve. Igaz arany árában, de úgy voltunk vele, hogy „bármit” megadtunk volna érte. Fél éve vagyunk itt és ma megtört a jég! Lecsót, ráadásul tojásos lecsót csináltunk! Mennyei volt. Az egész lakásban szétterjedt a finom lecsó illata, mintha otthon lettünk volna. Degeszre ettük magunkat.
