Trimble S6

Hétfőn úgy alakult, hogy haza kellett jönnöm a főnököm új Mazda terepjárójával, benne a cég egyetlen robotikus műszerével és annak összes tartozékával. A robotikus azt jelenti, hogy a méréshez elvileg nincs szükség asszisztensre, mert a műszer képes önállóan követni a prizmával rohangáló földmérőt. Persze ezt most nagyon egyszerűen írtam le, a valóságban azért ez kicsit bonyolultabb.

Bár elég szűkösen, de Papi be tudott tolatni az udvarunkra a kocsival, mert nem szívesen hagytam volna kint az utcán éjszakára a járgányt. Hiába alacsony itt a kocsilopási statisztika, azért mégsem nulla, nem mertem magára hagyni a nyílt terepen. Mindössze 1.000 km van benne, még csak az kéne, hogy tőlem vigyék el, az újonctól!

Szóval a műszer. Ha már itt volt, bemutatom őt, illetve annak egyik fontos részegységét, a prizmát. Ezek azok a hányatott sorsú eszközök, amikkel olyan cudarul bánik „Pityu”.:-)

Ezekben a mutatós és persze masszív táskákban vannak legféltettebb kincseink, a háttérben Papi bicajával, ami méretaránynak sem rossz:

Lentebb, az első képen a prizmát láthatjátok, ezt hagytuk ott nemrégen a fűben (Bejegyzés: Elhagytuk, utólag már…). Egy hosszú „botra” kell felcsavarozni, s úgy, abban az állapotában egy ökröt is le lehetne vele csapni. Egyszer.

A másodikon az egész rendszer lelkét látjátok, s ha jobban megfigyelitek, magán viseli a talajjal való be nem tervezett találkozás nyomát: a fogantyú bal oldali szára szemmel láthatóan elválik a műszertesttől (Bejegyzés: Gödörben). Ennek az az oka, hogy a rögzítő csavar kettétört az ütődéstől. A csavar menetes része benne van a testben, de a csavarfej az bizony kipotyogott, így nincs ami rögzítené a fület. Még szerencse, hogy a jobboldali elég biztosan tart. Azóta „kétkezes” a műszer, azaz mindig megtartjuk alulról is, mikor megemeljük a fülénél fogva.

Egyik sem olcsó mulatság, de itt és most elmondhatjuk, hogy: ezt olcsón megúsztuk!

Kata