Egyéb

WA Trip –> 39-42. nap (Days 39-42)

Jöjjenek az elmúlt 4 nap történései. A térképen most nem bontom szét a napokat színekre, mert volt hogy alig mozogtunk, volt hogy 4 órát a múzeumban bóklásztunk. A térképen pirossal az elmúlt négy nap (39-42 napok) mozgása látható.

Meglepő de elértünk a Cápa Öbölhöz (Shark Bay). A túra elején ez még nem volt kristálytiszta. Azt hittem ez már nem fog beleférni az időbe. Ezek szerint jól nyomjuk. Nagyon sok érdekes dolgot láttunk az elmúlt 4 napban. Ausztrália legnagyobb olaj és gázmezőit. Nem is tudtunk róla, hogy ilyen ásványkincsünk is van. 134 km-re a parttól vannak a platformok. Van olyan amin ember sincs, Józsi itt ül a szobában egy botkormánnyal és innen irányítja az egész platformot.

Aztán láttuk az 1967-ben épült nagyon alacsony frekvenciájú (VLF) antenna csoportot ami az amcsi és ausztrál tengeralattjárókkal komunikált. A középen álló antenna a Tower Zero ami a déli félteke legmagasabb epítménye, 387 méter magas. Magasabb az Empire Sate Building-nél és az Eiffeltoronynál. Az 500 km/órás szelet is kibírja.

Papi a 13 antennára mutat, remélem látszanak.

Négy órát bóklásztunk az Űr és Technológiai múzeumban. Nagyon jó kis kiállítás. Ültünk (inkább feküdtünk) a visszatérő egységben. Jártunk a Holdon! Végre elhagytuk a Földet. Láttunk egy vicces nem parabola antennát. Lapát formájú, a gúnyneve: sugar scoop. Ezen keresztül ment az első élő műholdas közvetítés Ausztráliából Londonba. A múzeumot Buzz Aldrin nyitotta meg. Nagyon jó volt!

Leszálltunk a Holdra!
Csináltam egy vulkánt közepén egy kaldera tóval. Jópofa szerkezet. Homokban túrsz és a tálca felett van egy érzékelő ami magasság szerint színekkel megvilágítja és szintvonalakat is rajzol rá.

Elmentünk a Cape Range Nemzeti Parkba, bejártuk a félszigetet. Rengeteg tengerparta ugrottunk ki. Voltak fehér homokos/türkiz vizes, sziklás, korallzátonyos. Itt van a Ningaloo korall zátony, ez is a világörökség része. Hajóroncsot néztünk, rengeteg kagylót, korallt, tengerisünit gyűjtöttünk. Láttunk tengeri uborkát, nagy élő kagylókat amik akár két méteresre is megnőnek, élő tengeri sünit, rákokat, tengeri csillagot és mindenféle ismeretlen tengeri herkentyűt.

Hajóroncs
Cementálódott második világháborús homokzsákok amikből védőállást építettek.

Nekem balra hátul a kibányászott sókupac elszállításra várva.
Tengeri süni temető. Mind sérült volt. Valószínűleg a madarak törik fel és eszik ki a sünihusit.
Sérültek.
Egy kis kitartással és pár óra sétálgatással sikerült épet találni. Itt amúgy ezek a dagi sünök szaporodtak el.
Gömböc, most már a családhoz tartozik!
Tengeri csillag
Élő tengeri süni
Rengeteg élő tengeri süni.
Közelebbről. Ezek bújtak meg minden kis sziklalyukban.
Kedvencünk. Élő nagy kagyló.

Ennek a kagylónak nagyon szép zöld a „husija”.Mindegyik más színű volt.
Közelről
Tengeri uborka és egy süni.
Tengeri uborka. Nem ám rosszra gondolni! Fúúúj!
Ezt nem tudjuk mi, de lehet hogy fehér tengeri uborka…?!
Ezt sem tudjuk, hogy milyen tengeri herkentyű.
Jó nagy rák lehetett. Ez csak a csápja.
Közelebbről. Tüskés. Szúrt.
Zöld rák. Többen is voltak és verekedtek.
Papi a kagylómezőn.
Ezen a parton láttuk azt a sok tengeri élőlényt. Órákat bóklásztunk, minden kis lyukba bekukucskáltunk. Érdekesebbnél érdekesebb teremtményekkel találkoztunk.

Az ausztrál utasainknak: a Cape Range Nemzeti Parkot a mi Yorke félsziget Innes park és az Eyre félsziget Coffin Bay/Lincoln nemzeti park egyvelegéhez tudnánk hasonlítani. Míg a Yorke-n kb 5-6 kihajtó van, itt legalább 40! Egy hétre elegendő látnivaló van ebben a parkban. Kihagytuk viszont a teknőssel, manta rájákkal és cetcápával (whale shark) való úszást. Illetve a meleg miatt passzoltunk 3 gyalogtúrát 3 hasadékba. Őszintén megvallva a Purnululu-i és Karijini szurdokok után kevés hasadék tud lázba hozni. Ezek után már mind snassz.

Exmouth-ban egy nagyon jól összerakott kiállítás van a látogató központban. Kezdve a második világháborútól, olajkutakról, bálnavadászatról, az amerikai katonai bázisról. Van egy ciklon szoba ahova beülve átélhetünk egy 5-ös kategóriájú ciklont. Van sósvízi akvárium. Itt is elszöszmötöltünk pár órát.

A 20 méter magasra felköpő Blowhole (vízköpő).

Uralkodó szélirány!

Most meg már megérkeztünk a Hamelin Pool-hoz a “drááágaszágaimhoz”! Erről később. Pár napot a környéken bóklászunk majd, mert rengeteg a látnivaló itt is.

Egy hozzászólás

Hozzászólás a(z) Lacko bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük