Egyéb

WA Trip –> 57-59. nap (Days 57-59)

Sziasztok! Utolsó előtti gruppolás. Tartjuk a tervet hazafele. Holnap délutánra meg is érkezünk. A lenti térképen az 57-59 napok útvonala látható. A piros a vasárnapi kószálás Kalgoorlie környékén. Kék = hétfőn megcéloztuk Adelaide-t és eljutottunk WA/SA határához. Ciklámen = a mai nap, kedd és Wudinna-ig jutottunk. Holnapra már csak 560 km marad.

Sajnos időhiány miatt nem tudtuk megnézni Eucla-ban a homokdűnéket. Viszont a bálnáknak leadták a drótot, hogy a mai napon érkezik Junior Tours és szép számban megjelentek a tiszteletünkre. Bálna pipa!

Ismét áthaladtunk Ausztrália leghosszabb egyenes útján. Uncsi volt.
Ameddig a szem ellát (és még azon is túl) nyíl egyenes.
Bóklászó tevére, wombatra, kengurura figyelni kell.

A Nullabor fennsík több száz kilóméteres szakaszán öt db kisrepülő leszálló/felszálló pályát alakítottak ki. Szóval ha a visszapillantóban egy kisrepcsi tol le az útról, nem beszarni, gyors félreállni!

Voltak akik nagyon elhivatottak voltak. Vagy inkább csak őrültek?

Ez biciklivel…
Ez gyalog!

De ezeknél az a család volt zizzentebb, akik a 660 km hosszú Gibb River utat nyomták végig biciklivel és két gyerekkel. Az egyik 4, a másik 6 év körüli lehetett.
Nem hittünk a szemünknek. Azon a szar korrugétid úton. A kocsiban meg lehetett fulladni a portól, hát még a biciklin ha elment melleted egy autó. A gyerekek ruhái egymerő por. Az arcuk olyan poros volt mint a kéményseprők szénporos arca. Mindkettőnek a biciklikormányára volt kötözve a kedvenc plüss állata, amik már feketék voltak. A szívünk szakadt meg.

Kanyarodjunk vissza a Nullabor fennsíkhoz, ami a világ legnagyobb kiterjedésű mészkőfennsíkja. Az óceánnal pedig magas, függőleges sziklafallal találkozik. Korábban írtunk erről a blogon, mert erre már jártunk. Ott részletesen kitagkaltuk a Nullabor fennsíkot.

WA/SA határ. Komoly ellenőrzés. Semmi zöldség-gyümölcs nem léphet át.
Na ki a Zsebibaba?
Tegnap 10 anyabálnát a kölykeikkel és 2 magányos bálnát láttak.

Ma mi legalább 8 bálnát számoltunk össze, amiből 4 volt anyabálna kölykökkel. Múltkor zéró bálnát láttunk itt. Most mákunk volt. A bálnák májustól októberig úsznak ide fel hogy itt pottyantsák ki a bébibálnákat.

Anya és kölyke.

Moby Dick épp kifújja a levegőt.
Ott a távolban az egyik integet, látszik az uszonya.
Ezen meg kettő van. Van rajta több is csak azok nagyon távol vannak.
Ezen meg kettő van. Van rajta több is csak azok nagyon távol vannak.

Nagy élmény volt. Vagy egy órát bámultuk őket. Egész közel úsznak a sziklához. Egy távcső mondjuk jól jött volna, de mindkettő otthon maradt. Akinek nincs esze, legyen notesze…

Ismét szembe jött egy méretes szállítmány. Teljesen félre kellett Juniornak állnia.

Ennyi történt a hosszú, unalmas, szinte egész napos kocsiban üléses napokon.

Tervek/célok mindig kellenek, különben unalmas az élet. Én találtam magamnak egy új életcélt. Papi nevében nem nyilatkozom, de az enyém ez:

Angol nem beszélni: szükségem van egy 6 hónapos szabadságra. Évente kétszer!

Holnap jön a finálé.

Egy hozzászólás

  • Lackó

    A bringáshoz: nekünk az ELTE-n volt egy előadás, amit egy srác tartott, aki nem csak Ausztráliát bringázta keresztbe. Ő vetített fényképeket és azon is rajta volt a „leghosszabb egyenes szakasz” amit ő biciklivel abszolvált. 😉

    A másik poszthoz tartozik, de ezért nem kommentelek oda: Isten hozott benneteket otthon! Köszönjük a megosztott élményeket!!!

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük