Egyéb

WA Trip –> 48-56. nap (Days 48-56)

Kedves Utasaink. Hallgatásunk oka: lementünk a térképről. Mióta keletnek fordultunk és elhagytuk Geraldtont nincs térerő. Most is csak azért van mert az információs központ ad ingyen wifi-t. Minden rendben, lassan csorgunk haza. Amint lesz térerő jövünk a képes beszámolóval. Na. Ismét civilizált helyen vagyunk. Elértük Kalgoorlie-t. A térképen különböző színekkel az elmúlt 9 nap útvonala látható. Kicsit eltértünk a tervtől. Ahelyett hogy a déli gabona vidéken jöttünk volna keresztül, picit északabbra az aranymezőkön át értünk Kalgoorlie-ba. Innen sajnos 3 hosszú unalmas napba telik míg hazaérünk. Olyan, mint a túránk első 4 napja volt.

Days 48-56.

Két kellemetlen dolog kísérte végig ezt a 9 napot. Papinak ismét volt egy maratoni 7 napos fejfájása. Elég szarul volt. A másik hogy állandósult a legyek jelenléte. Elég kellemetlen. Azt beszéltük Papival, hogy mennyire jó és élvezetes volt végigtúrázni azokat a gyönyörű szurdokokat korábban legyek nélkül. Biztos vesztett volna az élvezeti értékéből ha légyhálóban kellett volna végiggyalogolni azokat.

Az utolsó nagyobb túránk az Indiai Óceán partján a Kalbarri Nemzeti Parkban volt. Úgy írnám le, mint Ausztrália Grand Canyon-ja. A Murchison-folyó vágta bele ezt a mély völgyet a homokkőbe. Nagyon szép volt. A park bejáratánál parkőrJózsi megkérdezte hogy biztos be akarunk e menni és hogy van e elegendő víz nálunk, mert tegnap is 41 fok volt és ma is annyi lesz. Cseppet meleg volt. Ráadásul a völgyben ez meg is rekedt. Küzdöttünk rendesen. Egy rövidebb és egy hosszabb 6 km-es túrát azért lenyomtunk. Azt a 6 km-est nem kellett volna, nem nagy szám volt. Így viszont a 8 km-esre már nem neveztünk be. Örültünk hogy a 6-ot túléltük. Pedig szerintem a 8-as szebb lett volna. Pótolni fogjuk.

Képzeljük el ezt a völgyet 400 millió évvel ezelőtt, amikor a vízből kimerészkedő bátrabb állatok elkezdték benépesíteni a szárazföldet. Rengeteg ízeltlábú fosszíliát találtak itt. Például ezt a 40-50 cm-es skorpió szerű állat lábnyomait. Félelmetes lehetett.

Majdnem élethű méretben. Ekkorák voltak.
Ez pedig a „lábnyomuk” a megkövesedett agyagban. Papi lába ott van méretaránynak!
Kalbarri Nemzeti Park
Kalbarri Nemzeti Park – „Z” Bend, mi magyarok otthon „S” kanyarnak hívjuk.

Ablak a természetre (szabad fordításban), amúgy Nature’s Window az eredeti neve, Kalbarri Nemzeti Park.

A nemzeti park két szakaszra bontható. A belső völgyre és a tengerparti sziklás részre, ami picit olyan, mint a Viktória államban lévő 12 Apostolok partja. Mindkét részt bejártuk. A tengerparti részén a parknak a sziklák színe volt különleges illetve a furcsa kis “csövecskék” a 420 millió éves homokkőben. Rengeteg volt belőlük. Ezek nem mások, mint egy vízi féreg/giliszta/kukacok által ásott lyukak a homokban, amik kitöltődtek és fennmaradtak.

Ösvény a tengerparti részen – Kalbarri Nemzeti park.
Gomba szikla. Felmásztunk oda és még sikerült időben lejönni, mert jött a dagály.
És betakarta a gomba sziklát.

Szivárvány Völgy – Kalbarri Nemzeti Park

A „csövecskék”, amik kukac-lyukak.

Port Gregory-ban a Hutt Lagúna, ami egy rózsaszín lagúna miatt áltunk meg. Hogy jól látszódjanak a színek, most nem a rózsaszín ingemet vettem fel.

Geraldton-ban van Ausztrália legmagasabb fémből épült világító tornya. 1878-ban épült, 34 m magas és 26 km-ről látszik a fénye.

Geraldton-ban is meg még legalább két másik helyen is az országban van emlékmű a HMAS Sydney hadihajónak. HMAS = Her Majesty’s Australian Ship (Őfelsége Ausztrál Hajója). Nagy veszteség volt ez az ausztráloknak. 1941 november 23-án a Kormorán nevű német hajó, ami már egy éve cirkált és az volt a feladata, hogy ellenséges hadihajókat süllyesszen el, alig fél perc alatt harcképtelenné tette az ausztrálok büszkeségét és alig 5 perc alatt elsüllyesztette a HMAS Sydney-t. A fedélzeten lévő teljes legénység (645 ember) életét vesztette. A Kormorán is megsérült és elsüllyedt. Ott 318 túlélő és 81 halott volt. A hajótörötteket a Cápa-öböltől nem messze szedték össze. Még a Cápa-Öböli információs központban néztünk róla egy ingyenes negyed órás 3D-s filmet. Percről percre bemutatták mi történt a német hajó kapitányának beszámolója alapján. Víz alatti felvételeket is mutattak 3D-ben. Cipők hevertek szerteszét a tengerfenéken. A roncsokat csak pár éve találták meg. Annyira érdekes és jól megcsinált kis film volt, hogy másnap is megnéztük. Itt Geraldton-ban pedig van egy nagyon kis igényes emlékmű az elesett 645 katona tiszteletére. A kupola 645 sirályból áll.

Az emlékmű szökőkútja. Vörös márványból a Cápa-Öböl és kint a tengeren egy sirály és a koordináták mutatják a hullámsír helyét, ahol a roncs nyugszik.
Városokban nem nagyon turistáskodtunk, de ez megtetszett Geraldton-ban. Belülről is gyönyörű volt.

Innentől nincs több tengerpart, óceán, öböl. Keletnek tartunk és az aranymezők városait érintve haladunk haza.

Az eddigi rekord 53,7 méter volt. Itt már 60 méter hosszú kamionok (road train-ek) rohangálnak az utakon. Valamivel szállítani kell az aranyat…

A Joker’s Tunnel-t (Joker Alagút) kézzel ásták ki 1896 körül, 100 méter hosszú és csak 3 kg aranyat találtak. Az alagúton elvileg keresztül lehet sétálni. Elindultunk de 10 méter után sikítva futottunk ki és azt üvöltöztük hogy: nézd meg a hátam! Vannak rajta? Mint az Indiana Jones kettes részében a szőke nő, mikor az algútban rápotyogott az a sok pók. Az alagút mennyezetén hemzsegtek a bogarak. Nem tudjuk mik, de az egész egy masszaként mozgott. A fehér pötty az alagút másik vége.

Potyautas. Nagyon messziről utazott velünk mire észrevettük.
Cuki!
Talán kivehető, hogy merre bújkál…
Papit odaküldtem méretaránynak. A gyík jobban félt, mint Papi.
Tetszett neki Junior antennája…

Kis kitérővel útba ejtettük a Walga sziklát, ami Ausztrália második legnagyobb monolitja. A gránit szikla 1,5 km hosszú, kerülete 5 km. Van egy 100 méter hosszú visszahajlása a sziklának, amolyan féltető és ez alatt kb 1000 db őslakos sziklarajz. Nagy részük megrongálódott az esőtől. Sokuk egymásra van rajzolva így nehéz kivenni mit is ábrázol. Van viszont egy titokzatos rajz, senki nem tudja ki rajzolhatta. Fehér “krétával” egy kétárbócos vitorlás hajó, alatta pár soros szöveg talán arabul? A tengerpart kb 300 valahány km-re van innen. Az egyik teória: egy hajótörött holland matróz rajzolhatta, akit az őslakosok ápoltak. Másik: egy afgán teve vezető skiccelte oda.

Junior mögött a Walga szikla.

Csak érdekességként megemlítem: Sajnos a Cue városától 70 km-re lévő híres Wilgie Mia őslakos “kréta” (ochre) bánya nem látogatható. Nem igazán értjük miért nem ha ilyen híres. Elvileg ez lehet a világ legidősebb bányája. Valószínűleg a létező vagy nem létező Salamon Király bányájánál is régebbi, de ez csak feltételezés. Senki sem tudja pontosan. A lényeg hogy az őslakosok innen bányászták a ceremóniákhoz/testfestéshez szükséges vörös-sárga-fehér ochre-t (krétaport). A külszíni bánya 30 m széles, több kis járat van belevájva. Az ide érkező fehér telepesek botokat és lándzsákat találtak az üregekben, amivel az őslakosok fejtették a puha sziklát amit porrá őröltek. Később az európaiak egy alagutat fúrtak a hegy déli lábánál be a külszíni lyukba. Ezen a járaton lehet bejutni és állítólag hihetetlen színek tárulnak az ember szeme elé. Egészen az 1950-es évekig innen bányásztak az őslakosok. Bizonyítékok vannak rá, hogy az országba rengeteg helyre eljutott ez a krétapor. Találtak belőle a Nullabor fennsíkon, Cape Yorke-n, ezek mint több ezer km-re vannak innen. Tudjuk, hogy az őslakosok nem ismerték a kereket, talicskát vagy más szállító eszközt nem használtak. Csak azt vitték tovább, amit a kezükben vagy a fűből, hajból, állati szőrből, botokból font válltáskájukba bele tudtak tenni. Ebből és a külszíni bánya méreteiből kiindulva, okosok kiszámolták, hogy ha egy ember egy nap alatt 5 kg-nyi port kibányászik akkor ilyen méretű lyuk kiásása 27 000 évbe is beletelhetett. Nagyon érdekes és biztos szép lett volna. Reméljük egyszer meg fogják nyitni a közönség számára.

Na, a városi picsa… ez voltam én 2019.szeptember 17-én. Legalábbis gondolom ezt feltételezték rólam a Roadhouse-ban, ahol vacsiztunk. Nem vagyok finnyás. Koleszos/menzás voltam évekig. De a lasagne-ban az egyik rétegem egy tenyérnyi folpack volt. (huh) Visszavittem és kértem egy másikat. Furcsa, de senki nem mondta, hogy bocs. A másodikat is kihozták, annak a szélén meg egy hajszál volt. No comment. Lehet nem volt bölcs ötlet reklamálni, ilyenkor szoktak *beleköpni, stb hogy megszivassák a hiszti vásárlót. Amúgy a lasagne isteni finom volt.

Íme!

Sandstone-ban a London Bridge nevű természetes homokkő hidat iktattuk be a látnivalók sorába. Nem sok hiányzik hogy leomoljon. Fénykorában egy kisebb lovaskocsi is át tudott menni rajta.

Ahogy haladunk dél-keltre egyre hidegebb van. Ma hajnalban 4 fok volt. Éreztük is.

Leonora városától 1,5 km-re van Gwalia szellemvárosa. Egyetlen éjszaka alatt néptelenedett el. Szuper kis múzeum van itt, mindent meg lehet fogni, mindenhova be lehet menni és ingyenes. Fél napot bámészkodtunk el itt. Nagyon érdekes a története. 1896-ban külszíni aranybányként kezdte meg a működését és 1963-ban zárt be. A külszíni bánya 300 m mély és 1 km az átmérője. Ennek a lyuknak a felében (a felszíntől 125 m mélyen) indul az alagút a földalatti bányába, amiben 38 szint van lefele és a maga 1219 méteres mélységével Nyugat-Ausztrália legmélyebb bányája. 1100 ember élt Gwalia-ban. A bánya működése alatt 2 millió uncia (azaz 56,7 tonna) aranyat termelt. 1897-ben Herbert Hoover (aki később a 31-dik USA elnöke volt) fiatal bányamérnökként itt kezdett. Irányítása alatt virágzott a bánya, de milyen áron? Kis genya volt. Csökkentette a munkaerő kiadásokat és növelte a termelékenységet. 40-ről 48 órára emelte a heti munkaidőt. Bevezette a felszín alatti műszakváltást, ezzel kiiktatva azt a néhány perces leállást míg a lentiek feljönnek a felszínre és a fentiek leérnek a vágatba. Megszüntette a vasárnapi dupla órabért. Szétoszlatta a szakszervezetet. Olasz és jugoszláv bevándorlókat alkalmazott mert azok jobban teljesítettek, mint a helyiek. A világon a legmagasabb fizetést kapta abban az években mikor itt Gwalia-ban az aranybányát majd később kínai szénbányát vezetett. Ő tervezte a Hoover házat, ami a bányavezetők háza lett. A ház Bed and Breakfast-két (kivehető szállás) üzemel. Többnyire eredeti bútorokkal, bárki aludhat a 31-dik amerikai elnök szobájában. Itt is minden szobát-konyhát be lehetett járni, mindent meg lehetett fogdosni. Ráadásul ez az egyetlen amerikai elnöki ház, ami USA-n kívül van.

Gwalia külszíni bányája.
Ilyenekben laktak a bányászok.

Múlt és jelen…
Hoover ház.

Rengeteg különlegesség van a szellemvárosban. Itt van ausztrália legmagasabb fából épült tornya amiben leengedték a kast a bányászokkal. 1899-ben épült. Vagy az a gépház, ami a “lifteket” működtette. Ez a legnagyobb fennmaradt ilyen ausztráliában. A “lift” kezelője kapta a legmagasabb fizetést a bányában. Csengővel kommunikált a földalatti bányával. Mindenre volt egy csengőhang, mint a morze kód. Hanyadik szintre kell menni, fel vagy le, baleset történt, stb. Papi petét rakott a szerkezettől, alig lehetett kirángatni onnan.

Aztán a szellemváros bádogházait egytől egyig be lehetett járni. Itt laktak a bányászok a családjaikkal. Abból építettek kunyhót amit találtak, főként bádoglemezekből amiket belülről zsákkal fedtek be. Kemény élet volt.

Hát ennyi történt az elmúlt 9 napban. Holnap (vasárnap) még Kalgoorlie környékén leszünk. Hétfő reggel a lovak közé csapunk és szerda estére vagy csütörtök délre már otthon is leszünk. Ha szerencsénk lesz sikerül 1-2 bálnát meglesni útban hazafele a Nullabor fennsík szikláiról, mert júniustól szeptemberig úsznak fel ide.

Egy hozzászólás

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük