3. rész: Litchfield Nemzeti Park

2020. november 2. hétfő by kata_papi

Útban a Litchfield Nemzeti parkba megálltunk fél órácskára áztatni magunkat Berry Springs-ben, ami egy melegvízű forrás. Nagyon szép, burjánzó növényvilággal keretezett és óriási területen fekszik. Egy kisebb vízeséssel indít, majd jön a nagy “medence” és az alsó “medence”. Ezek a “medencék” inkább tavak, tavacskák. Nincsenek kibetonozva, csak lépcsőket és létrákat építettek ki, hogy könnyebb legyen bemenni. A tavakat szűk, vadregényes kis patakok kötik össze, amin oda-vissza lehet úszkálni. Időnként elszaporodnak benne valami mikro organizmusok, amik hasmenést, trópusi fülbetegséget és más fertőzéseket okoznak. Állitólag folyamatosan tesztelik a vízminőséget. Ezenkívül a vízesés felett gátakkal próbálják kizárni, hogy krokodilok ússzanak le a tavakba.

Berry Springs, mini vízeséssel az elején.

Berry Springs, az összekötő patakocskák egyike.

Berry Springs, a legalsó tó.

Berry Springs, el van a gyerek, ha játszik.

A Litchfield Park ingyenes. Most még nincs belépő, de szerintem hamarosan valaki vérszemet kap majd, mert nagyon népszerű. A park szomszédságában kivettünk egy kabint 3 éjszakára. Nehezen toleráltuk a szaunát, mert nagyon párás, nagyon meleg idő volt. KempingesJózsi lelkes madárbarát hírében állt, mert minden este bekevert két nagy adag nektárt és össznépi madáretetést tartott főleg a papagájoknak.

Két teljes napot szántunk erre a parkra, ami nem volt elég még úgy sem, hogy egyszer már kiveséztük. Felkerestük a régi helyeket, ahol jártuk már korábban és új helyekre is eljutottunk. Nem is értjük, hogy maradhattak ki ezek annó. Ráadásul még így is maradt fehér folt. Szokásos nóta: ide még egyszer vissza kell majd jönnünk. A park úgy néz ki, hogy egy aszfalt út kanyarog kb 80 km hosszan és arról jobbra-balra ágaznak le a látnivalók. A főbb látványosságok sima autóval is bejárhatóak, a durvább szakaszok ki vannak táblázva, hogy csak terepjárósak.

Térkép szerint haladtunk és az azon felsorolt látnivalókat kerestük fel. Első megálló a termeszvárak. A térképen  jelölt mágneses termeszvárak túl messze vannak a kiépített ösvénytől. Szinte élvezhetetlen volt. Emlékszem 9 éve is puffogtam ezen, hogy miért nem lehet egy sétaösvényt közelebb kiépíteni. Viszont most eljutottunk olyan helyre is, ahova annó nem és “testközelből” csodálhattuk meg ezeket az építészeti remekműveket. Junior a termeszvárak között szlalomozott kétszer is. Később kifejtem merre lehet őket megtalálni.

A parkban kétféle termeszvár van. A katedrális stílusú és a mágneses termeszvárak. A katedrálisok az 5-6-7 méteres magasságot is elérik. Hihetetlen, hogy ezek a kis, fél cm nagyságú termeszek 50 év alatt felhúznak egy 5 méteres várat. A mágneses termeszváraknak pedig az az érdekessége, hogy észak-déli tájolásúak (nincs kivétel, egy se lóg ki a sorból) és nagyon vékonyak. Viszont ezek is több méter magasak. Úgy néznek ki, mint a sírkövek. Ijesztőek, de csodálatosak. Miért észak-déli? A termeszek “fehérbőrűek”, azaz olyan vékony a bőrük hogy  szinte átlátszóak, ezért óvakodniuk kell a melegtől és a kiszáradástól. Az észak-déli tájolással elérik azt, hogy a vár egyik oldala mindig árnyékban van. Így át tudnak húzódni a hűvös oldalra. S azért ilyen keskenyek, hogy a legnagyobb, déli melegben minél kisebb felületet érjen a szikrázó napsütés.

A dolgozó termeszek vakok. Akkor hogyan tudják észak-déli irányban megépíteni a várat, ha nem látják a napot? Tudósok gondoltak egy nagyot és egy erős mágnessel megváltoztatták a mágneses teret egy vár körül és tesztelték a termeszeket. Megállapították, hogy a termeszekben egy “beépített” iránytű van, mert ahogy változtatták a mágneses irányt a kis termeszek úgy kezdték korrigálni a várat is. Hihetetlen.

A park elején a kiépített ösvény a mágneses termeszvárakhoz. Szállítunk ennél jobbat is.

Katedrális termeszvár a mágneses termeszvárakkal átellenben a park elején.

Második megálló a Buley Rochole, azaz a sziklamedencés pancsoló volt. Fürdőrucit felkaptuk, kiválasztottunk egy kevésbé nyüzsis medencét és csobbantunk. Nagyon kellemes volt a víze. Nem jártuk be a vízmosás összes medencéjét, mert Papi térde nem bírta, pedig a medencéket kisebb vízesések kötik össze, amiken szépen le lehet csúszkálni.. Csak óvatosan, a sziklák ütnek, sok ragtapaszos fürdőzőt láttunk.

Buley Rockhole

Papi az egyik mini vízesés alatt, Buley Rockhole.

Harmadik megálló: Florence vízesés. Itt újfent hibáztam. Nem számoltam meg a lépcsőket. A tábla azt írta 135 lépcső visz le a vízesés aljába, az ismertető brossúra 160-at említ. Nekem mondjuk mindegy, de Papinak sokat számít az a +/- 25 lépcsőfok, de hősiesen lesántikált meg vissza. Dupla vízesés van és bárki beúszhat a vízesés alá. Jó szolgálatott tettek a nudlik, amiket még otthonról vittünk. Fél órácskát áztattuk magunkat itt is.

Florence vízesés, még fentről a lépcsősor tetejéről.

Akinek jó a szeme, az talán kiszúr engem a bal oldali vízesés alatt. Pont a vízesés közepénél vagyok. Komolyan kellett taposni a vizet, mert a sodrás egy pillanat alatt arrébb tolt.

Papi ott integet a Florence vízesés alatt.

A negyedik megálló az elveszett város lett volna, de le volt zárva útjavítás miatt. Cseppet kiakadtam, de túltettem magam rajta mert 9 évvel ezelőtt jártunk ott. Amúgy itt olyan errodálódott homokkő sziklákat lehetett volna látni, ami egy ősi civilizációra emlékeztet. Az elveszett város helyett így aztán  a 40 méter magas Tolmer vízesésnél volt a következő bámészkodásunk. Itt nem szabad fürdeni, le sem lehet menni a vízesés aljába, mert valami ritka denevérfaj él itt. Csak fentről, egy kilátóból lehet megcsodálni. De nem is akart senki fürdeni ott, mert még a kilátóból is látni lehetett azt a nagy krokodilt, aki a vízesés alatt úszkált.

Tolmer vízesés

Na erről beszéltem. Látjátok?

Az ötödik megálló új volt, mert itt nem jártunk korábban. Ez egy szigorúan terepjárós kihajtó. Rengeteg vizes átkeléssel. Hat hete még 60 cm-es volt a vízmagasság, de most már csak 40 cm-es. Izgalmas volt nagyon. Először megálltunk egy 1928-ban épült tanyánál, ahol ónt bányásztak. Aztán elgyalogoltunk a Tjaynera vízeséshez, ahol csak én csobbantam. Majd kiugrottunk a Reynolds folyóhoz. Nagyon szivatós az út. Nyomnád 70-80 km/órával, mert korrugált fos, de 2-300 méterenként olyan nagy földkupacokat toltak össze keresztbe, hogy kénytelen vagy lelassítani. Ebből adódóan a korrugáció szétráz.
Sajnos már késő délután volt, 17:30. Kezdett sötétedni ezért nem keltünk át a folyón, de nagyon vadregényesnek tűnt. Kb 200 méter hosszan kellett volna a vízzel teli folyómederben vezetni, ahova a páfrányok, pálmák belógtak. Nem keresztül a folyón, hanem a folyómederben vezet az út. Nem tudtuk milyen az alja, besétálni meg nem mertünk, mert kint volt a krokodilos tábla. Majd visszajövünk ide is! Viszont jól tettük, hogy végigszenvedtük ezt a rossz földutat a Reynolds-folyóig. Miért is? Mert rengeteg mágneses és katedrális termeszvár volt itt csak úgy szanaszét a mezőn. Be lehettt sétálni, be lehetett kocsival hajtani. Minden szögből meg tudtuk nézni. Akár át is ölelhettük volna őket. Csodálatosak voltak!

Döme Jr Baltazár erre született!

Itt aztán nem sétálsz be, hogy megnézd milyen az aljzat és mennyire mély a patak…

Na mit nem szabad csinálni? Nem tanácsos valaki után egyből behajtani a patakba. Várjuk meg míg átér az előttünk levő, mert ha ő beragad, akkor nagy eséllyel Te is megijedsz és beragadsz. Nehezebb a “mentés”.

Nem a hét törpe lakott itt véletlenül? Ez a Blyth tanya.

Tjaynera vízesés és én, senki más!

Reynolds folyó, ahol nem csak simán keresztbe kell átmenni a folyón, hanem mindjárt behajtás után kilencven fokos jobbra fordulás és végig a patak mederben megy az út.

Reynolds folyó. A távolban középen, ahol a piros nyíl van, ott a kihajtó a patakból.

És akkor jöjjenek a termeszvárak testközelből! Ezek itt mind-mind mágneses termeszvárak.

Mágneses termeszvárak

Mágneses termeszvárak

Ilyen keskenyek az észak-déli tájolású mágneses termeszvárak.

Hú de magas! Katedrális termeszvár

Második napunk a Litchfield Nemzeti parkban. Megtaláltuk azt a mágneses termesz-telepet (hatodik kihajtó), ami a 2007-es térképemen még meg van említve, a 2010-esen már nincs. Végül is annyira nem titkos, csak távol esik a többi felkapott helytől. Viszont itt be lehet hajtani kocsival. Olyan, mintha egy temetőben autóztunk volna. Az összes termeszvár ugyanarra “nézett”.  Mintha dominókat vagy kártyalapokat állított volna fel valaki. Szóval a park elején az első megálló a kiépített platformmal csak mézesmadzag. Sokkal szebbek vannak beljebb, csak meg kell találni őket.
Hetedik megálló: felhagyott Bamboo Creek-i Ónbánya. 1906-ban találtak itt ónt és 1951-ben néptelenedett el, mikor egy árvíz elöntötte a bányát. A bányászok korai halálát a belélegzett csillám okozta. Van egy rövid kiépített ösvény is információs táblákkal.
Nyolcadik megálló: Cascade vízesés. Sajnos kevés víz volt benne így a lépcsős vízesés nem volt annyira látványos. A bevezető gyalogút viszont nagyon látványos. Papi térde egyre rosszabb, BiceBóca. Én voltam a mankója. Rám támaszkodott a nehéz, sziklás szakaszokon. Az egyik krokodilmentes nagyobb medencében csobbantunk egyet, hogy lehűtsük magunkat.  Ma 40 fok volt. Sok a bögöly is.

Útban a Cascade vízeséshez

Annyira meleg volt, hogy az egyik nagyobbacska Cascade medencében csobbantunk egyet. Papi épp krokodilnak álcázta magát. De az is lehet, hogy csak szimplán napszúrást kapott…

Litchfield-i utolsó, kilencedik megállónk: a Wangi vízesés. Ez a park legnépszerűbb vízesése. Azért kedvelik az emberek, mert ezt a legkönnyebb megközelíteni. Semmit nem kell gyalogolni, olyan, mintha a strandra mennénk le. Jó fél órát pancsoltunk itt is.

Wangi vízesés

A Litchfield Nemzeti park az egyik nagy kedvencünk. Ha Darwin-ban laknánk, akkor tuti sűrűn látogatnánk el ide. Darwin-tól csak 150 km-re fekszik.
Mindezek után elkezdtünk hazacsorogni. A negyedik részben hőforrásokban fogjuk áztatni magunkat és megnézünk egy érdekes múzeumot Coober Peddy-ben, ahol ugyan már jártunk egy párszor, rengeteg mindent megnéztünk, de ez a múzeum valahogy kimaradt, vagy akkor még nem is létezett. Képek itt.

Nincs hozzászólás »

No comments yet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.