2. rész: Kakadu Nemzeti Park

2020. október 28. szerda by kata_papi

Továbbra is szokatlanul meleg van. Az elmúlt 4 napban a túlélésért küzdöttünk és minden kempingben kihasználtuk a medencék adta hűsölési lehetőséget. Kilenc éve jártunk már itt, akkor 3 dolog maradt ki: Ubirr sziklarajzok, Jim Jim vízesés és az Iker (Twin) vízesés. Sajnos az Iker vízesés most is le volt zárva, meg 1-2 másik dolog is, amin kellőképp felhúztam magam, de nem fejtem most ki, mert a kedves barátosném biztos ideírna, hogy látom középső ujjal gépelsz…és jé, tényleg…  🙂 A lényeg: ha a turisták miatt nyitjuk meg a határt július 17-én, akkor a látnivalókat is nyissuk meg kéremszépen!

Liliput…

A Gunlom vízeséssel nyitottunk, de sajnos a  tetejére felvezető lépcső le volt zárva, pedig nagyon szívesen felcaplattunk volna. Szeretjük több perspektívából megcsodálni a helyeket. Állítólag felújítják az ösvényt, illetve találtak néhány új sziklarajzot is, ezért határozatlan időre lezárták. A vízesés száraz időszak révén alig csordogált. Ez a baj a száraz évszakkal, szinte minden vízesés száraz. Az esős évszakban meg minden víz alatt van, megközelíthetetlen. Csak helikopterrel lehet eljutni ezekre a helyekre. Ha itt laknánk Darwin-ban, akkor tuti meg lehetne csípni azt az időszakot, mikor az ár már elvonult, járhatóak az utak és még van víz a vízesésben.

Gunlom vízesés, Papival szemben kell elképzelni a vízzuhatagot.

A vízesés alatt lévő tóban elvileg lehet fürdeni. Mi passzoltuk, mert a Kakadu-ban rengeteg krokodil van. Mindenhol kint a tábla, hogy ne fürödj, mert ekkora meg akkora krokodilt láttak a vízben, de ha mégis veszed a bátorságot, akkor csak saját felelőséggre! Illetve kiírják, hogy hol helyeztek ki krokodil csapdákat, hogy monitorozzák a vizet és megakadályozzák, hogy krokodil ússzon fel a tóba. Itt a Gunlom-i vízesésnél is kint volt a tábla, hogy 2,5 méteres krokodil van a vízben. Odaértünk és családok pancsoltak a tóban. Igaz a parthoz közel, gondolom azért, ha menekülni kell. De volt 1-2 vakmerő turista is. Ők egyedül vagy párosával elúsztak a vízesés alá. Jó nagy távolság, mély víz, egy krokodil és közel s távol semmi civilizáció. Elég felelőtlen döntés ilyen helyen bemerészkedni.

A Maguk vízeséshez a lehajtó elején ki van írva, hogy ide csak terepjáróval ajánlott bejönni. Nagy, piros betűs tábla. Azonban két csaj egy régi Toyota Corollával, amin még tetősátor is volt csak bejött és el is akadtak. Egy mély “bull dust” gödörben feneklettek meg, ahonnan se előre, se hátra nem tudtak mozdulni.. Ezek olyan mélyedések amikben nagyon finom, hintőpor finomságú mély por van. Szerencsére nem kellett rángatni kötéllel az autót, mert hárman elsőre kitoltuk a gödörből.

Besétáltunk a vízeséshez, ami egy 4 km-es oda-vissza séta, nem túl megerőltető, annak, akinek nem fáj a térde. Sajnos Papi pont az indulás előtti napon vágta haza a térdét. Szenvedett is vele rendesen. Komolyabb gyaloglásokat nem is tudtunk bevállalni és emiatt kellett 2-3 nappal korábban befejezni az utazást is. Nagyon szép ösvény vezet be a Maguk vízeséshez és itt is van egy nagy tó, amiben lehet fürdeni. Útban vissza a kempinghez 100km/órás sebességnél két vadló úgy gondolta hogy előttünk kell áthaladnia. Az volt a szerencsénk, hogy épp lelassítottunk, mert kiszúrtuk egy, az út mellett a bozótosban legelésző vadon élő bivalyt.

A beragadt csajok.

Útban a Maguk vízeséshez.

Maguk vízesés.

Vadon élő vízi bivaly.

Szép nyugodtan átsétál a vadló előttünk, mintha zebra lenne felfestve neki. Érdekes jelenet volt, mert miután az egyik átment megállt az út szélén és visszafordult, nyihogott egyet, azaz jelzett a társának, hogy minden oké, gyere. Ekkor eszméltem rá, hogy ne csak bambuljak, hanem fényképezzek is. Így sikerült lekapnom a másodikat.

Beértünk a kempingbe és Papi észrevette, hogy a bal hátsó indexünk nem működik. A szar terepes úton a rázkódástól eltörött az index kábel. Sajnos a “csoki”, amibe a kábel rögzítve volt nem az a régi, hagyományos, csavaros fajta, hanem ezek már egybe vannak öntve a kábellel együtt, így csak a komplett csere jöhetett volna szóba. Papi befeküdt a kocsi alá és megpróbálta orvosolni a problémát. Küzdött rendesen, de nem sikerült neki. A kempinges se tudott segíteni, mondta, hogy talán a 40-50 km-re lévő Jabiru faluban találunk szerelőt. Papi visszamászott a kocsi alá és tovább próbálkozott. Egyszer csak megállt egy vadidegen csávó, hogy segítsen. Kiderült, hogy Darwin-ban lakik, csak itt lent dolgozik valamin. Próbált segíteni. Már ketten feküdtek Döme alatt. Még a haverját is felhívta segítségért. Én csak MacGyver faszinak hívtam. Előkapott egy akkus flexet, egy 3 cm átmérőjű erősáramú kábelt a kocsijából, kettévágta, kihúzott egy rézszálat belőle hogy áthidalják a törést. Sajnos a réz szál túl vastag volt. Nem sikerült. Megköszöntük a segítségét és útjára engedtük.. Másnap viszont Papi talált a szerszámos kacatjai között egy vékonyabb drótot. Ismét aláfeküdt és sikerült áthidalnia a törést, így ha ideiglenes megoldással is, de működött az index.

Papi és MacGyver szerelnek.

A második Kakadu-i napunkat egy két órás, napfelkeltés hajóúttal kezdtük a mocsárvilágban. Ehhez 5:30-kor kellett kelni, 6:20-kor már a transzfer buszon csücsültünk. Na mi az, ami a mocsárban sok a krokodilon kívül? Hát a szúnyog. Mi az amit mi a kocsiban hagytunk? Hát persze hogy a szúnyogriasztó. Egy idős házaspár viszont kisegített minket, ezúton is köszönjük. Amúgy vigyázzunk a szúnyogokkal errefelé, mert Ross River lázat terjeszthetnek. Nem halálos, de ki tudja ütni az embert egy időre.

A vöröses napfelkelte elmaradt, mert nagyon párás volt az idő és egy páracsík miatt már magasan járt a Nap mire kibukott, de így is gyönyörű volt. Láttunk viszont rengeteg fajta madarat, vízibivalyokat, vaddisznót, óriási tavirózsákat és rengeteg krokodilt.

Előttünk középen a másik hajó épp eltűnik a hajnali ködben.

A kapitány rengeteget történetet mesélt, így nem csoda, ha közel 2,5 órát csónakáztunk. A vízibivalyok nagyon kártékonyak. Tönkreteszik a mocsárvilágot, letaposnak mindent, kifetrengik a növényzetet, telekakilják a vízet, ami megmérgezi a növényeket. 1980-ban 200 000 bivalyt lőttek ki emiatt.
Az egyik érdekes történet pedig a következő: ottjártunk előtt kb 3 héttel volt a suliszünet, sok gyerekes család jött a parkba erre a hajóútra. Mikor a hajók odaértek a lenti képen látható helyre azt látták, hogy egy vízibivaly szenved a parton, aminek az egyik mellső lábát leszakította egy krokodil. Csak egy csont csonk volt a lába helyén. A kölkök persze visítottak a kapitánynak hogy segítsen a bivalyon. A kaptány az volt, aki most nekünk és azt mondta a gyerekeknek mit tudna ő csinálni? Ugorjon ki a hajóból, kapja fel a 2-300 kilós bivalyt, hozza a hajóra és vigye állatorvoshoz? Azt mondta hogy rádión be tud szólni a parkőröknek akik kijönnek és lelövik a bivalyt. Jajjjj, azt ne, visították a gyerekek. A kapitány csak beszólt a központba. A parkőrök rövid idő alatt kiértek, lelőtték a bivalyt és elszállították. Másnap a kapitányunk kihajózott a helyszínre, hogy körülnézzen. Azt látta, hogy a tegnapi nagy krokodil kiment a partra egészen hátra a fákig, amik bő 100 méterre vannak a víztől és tátott pofával ágaskodva kereste a tegnapi bivalyt és nem értette hogy hova tűnt az a nagy állat.

Látjátok ezt a sárcsíkot? Nehezen látható, de ez az a nyom, ahol a krokodil vonszolta az elejtett vízibivalyt.

Itt éppen reggelizik az egyik krokodil, mintha egy kígyót kapott volna el.

Óriás vízililiomok.

A csónaktúra után megnéztünk két helyet, amik tele voltak őslakos sziklarajzokkal. Papi hősiesen gyalogolt több kilómétert a közel 40-42 fokos melegben fájó térddel.

Ez egy európai vitorlás hajó és 1880-1950 között láthatták az őslakosok.

A  harmadik napunkon a Kakadu-ban végre eljutottunk a Jim Jim vízeséshez. Kettő órát mondtak az információs irodában a 60 km-es szakaszra. Szóval 4 óra autókázás oda-vissza és csak terepjáróval megközelíthető hely. Utólag kijelenthetjük, hogy semmi nehézség. Sima földút 50 km-en, majd 8 km egy vizszintes, kanyargós, picit kavicsos úton, egy-két kis vizes átkeléssel megborzolva. Sokkal nehezebbre számítottunk. A Jim Jim vízeséstől már csak 8 kilóméterre van az Iker vízesés, de az valami oknál fogva le volt zárva. Ezt nagyon sajnáltuk, mert indulás előtt erre a két vízesésre hegyeztük ki a Kakadu-i túránkat. Kakadu : Katapapi – 2:0, de ez még közel sem lejátszott meccs. Úgy látszik lesz majd egy harmadik utunk is ide a közeljövőben.
A Jim Jim parkolójából két túraútvonal indul. Az egyik egy 4-6 órás út a vízesés tetejére és az ottani vizzel teli medencékhez, amikben lehet fürdeni. A másik egy 2 órás út és a vízesés alá visz be, ahol szintén lehet fürdeni. A tető túrát a kripli banda kihagyta. Amúgy is túl meleg volt. A 3,2 km-es alsó túrát, amit óriási köveken ugrálva kellett megtenni Papi végigcsinálta, de szenvedett nagyon. A végén nem is fürdött. Félt, hogy megcsúszik a köveken és jobban hazavágja a térdét. Így csak én csobbantam, de egyedül nem mertem elúszni a vízesésig, ami kb 100 méterre volt a parttól mert fostam a krokodiloktól. Hisz tudjuk, a túléléshez mindig kell egy nálunk lassaban úszó társ… Na meg amúgy is ki volt száradva a vízesés. Mi értelme van aláállni, ha nem zubog. Ettől eltekintve is gyönyörű volt. Ez az Északi Terület legmagassabb vízesése, 200 m magas. A vízesés előtt pár száz méterrel kettéágazik az út és jobbra ki lehet térni egy homokos partra, ahol úgynevezett “áztató” medence van. Itt kisebb csoportokban gubbasztottak az emberek, mint a német nyuggerek az otthoni termál fürdőkben és trécseltek. Nem csatlakoztunk.

A Jim Jim vízeséshez vezető út.

A Jim Jim vízesés alsó szakaszán elhelyezett krokodil csapda, hogy megakadályozzák, hogy felússzon a krokodil a vízesés alatti tóba.

A krokodilcsapda közelebbről. Ez most épp üres volt. Mi van akkor ha a krokodil “tojik” a csapdára…?!

Útban a Jim Jim vízeséshez. A távolban hátul azon a sziklafalon zubog le a vízesés az esős évszakban.

Már majdnem elértünk a Jim Jim vízeséshez. Papi a sárga körben küzdi át magát a szoroson. A sárga nyíl a homokos strand rész. A piros nyíl a vízesés teteje.

A Jim Jim vízesés alatti tó. Végre valaki vett magára egy kis színt. Egy ürge beevezett egy narancssárga úszógumival így sikerült elcsípnem méretaránynak.

Nehogy szó érje a ház elejét… úsztam egyet.

Utolsó napunkon megnéztük Ubirr-t, ami a világon egyedülálló őslakos sziklarajzokat rejt: itt láthatóak a röntgen és kontakt (azaz kapcsolat) rajzok. A röntgen rajz azt jelenti hogy a halak csontjait és a belsőségeket is megrajzolták. Nagyon részletesen kidolgozott rajzok, amelyek a világörökség részét képezik. De akad más különlegesség is, mint például a Tasmán tigris. A Tasmán tigris (erszényes farkas) sajnos már kihalt. Az egyetlen fogságban élő példány 1936 pusztult el. Ez a rajz a tigrisről 2-3000 éves lehet és mint tudjuk annó a Tasmán tigris egész Ausztráliában megtalálható volt. Nevüket egyrészt a farkasokhoz hasonló testalkatuk és életmódjuk, másrészt pedig a tigrisekre emlékeztető csíkozásuk miatt kapták. Érdekesség, hogy az állkapcsait akár 120 fokos szögben is ki tudta nyitni. Vesztüket az európai emberek bevándorlása okozta, akik az elpusztult birkákért az erszényes farkasokat tették felelőssé. Ez oda vezetett, hogy hivatásos vadászokat fogadtak fel kilövésükre és az ausztrál kormány vérdíjat fizetett minden egyes kilőtt példányért.
Aki szemfüles és kitartóan, lassan végigböngészi a sziklarajzokat, az további érdekességeket láthat. Kiszúrhat két kontakt rajzot, ami nem más, mint két kis ember figurája, amit úgy neveznek, hogy a két főnök. Ezek kb. 300 évesek lehetnek. Azért hívják “kapcsolat” rajznak, mert ezek azok a rajzok, amik azután “születtek”, hogy a fehér ember kapcsolatba került az őslakosokkal, azaz ekkor láttak valószínűleg először fehér embert. Ez a két ember egy holland kereskedőhajóról jött, akik erre hajóztak északon. Kereskedni jöttek és vízibivalyra vadászni. Valószínűleg a főnök az, akinek mindkét keze a zsebében van, csizma van rajta és pipa lóg a szájában. A sziklarajzoktól nem messze van egy kilátó rész. Érdemes felcaplatni, mert nagyon szép 360 fokos panoráma nyílik a tájra. A korlátok nagyon eredetiek, helyi faágakból csinálták. Nagyon jól néz ki.
 
Ez itt egy röntgen rajz.
 

Akinek jó a szeme megtalálja a kezeit zsebre dugó, csizmás figurát.

  
Sajnos a pipás ürge eléggé megkopott, a rajzok is messze voltak, ezért nem sikerült használható képet lőni róla.

Papi épp a sziklarajzokat szemléli.

Kilátás az Ubirr szikláról.

Panoráma kép az Ubirr tetejéről. Papi a piros karikában integet, mellette a fekete nyíl bozóttüzeket mutat.

Elugrottunk a Cahill’s Crossing-hoz, ami itt van a sziklarajzok szomszédságában. Sajnos most le volt zárva. Ennek az átjárónak a másik oldalán van az Arnhem Land, az őslakosok “rezervátuma”. Külön engedély kell a beutazásra, de most a covid miatt senki nem mehet be, nehogy kiirtsuk őket. A folyó partján egy tábla figyelmeztet arra, hogy itt már történt halálos krokodil támadás. Kb 5 percet voltunk ott és legalább 10 db 3,5-4 méteres krokodilt számoltunk össze.

Papi azért lesétált a folyó partjára

Krokodilok

Krokodilok libasorban.

A bejegyzés végére tartogattam ezt a képet, amit az egyik kisboltban lőttem. Aki emlékszik még a Nyugat-Ausztrál körútra, annak nem lesz nagy megrázkódtatás. Új terméket dobtak piacra. Karamellás ízű, természetesen szivárvány színű egyszarvú golyó cukorka… Nem tudtam nem észrevenni. Én kérek elnézést! Ezzel búcsút is intünk a Kakadu Nemzeti Parknak. Képek innen vagy a jobb felső “Új Képeink”gombról érhetőek el. A következő részben a Litchfield Nemzeti Parkról lesz szó, ahol minden vízesésben csobbantunk egyet, mert a Litchfield krokodilmentes. Legalábbis minden brossúra és információs iroda ezt szajkózza. A kivétel – amit láttunk – pedig erősíti a szabályt…
Kimaradt egy egészségügyi bejegyzés: az utolsó Kakadu-i napunkon véletlenül beszívtam az orromba egy legyet. Magam se tudom hogyan. Rosszul jött ki a lépés, ráadásul jó nagyot szippantottam az orrommal. Nagyon mélyre felment. Próbáltam kifújni, de nem jött ki. Remélem nem fog a szemem előtt jobbra-balra rohangálni. Azóta néha furcsán zzzizzzzegek. Zzzz. ZZZZZZ. Amúgy nem volt túl sok légy. Nem olyan, mint annó a Simpson sivatag. Még a légyhálós kalapot se vettük elő.

1 hozzászólás »

  1. Zoli szerint:

    Az index “gányolást” megúsztátok autótűz nélkül? 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.