2. rész: Kakadu Nemzeti Park

Továbbra is szokatlanul meleg van. Az elmúlt 4 napban a túlélésért küzdöttünk és minden kempingben kihasználtuk a medencék adta hűsölési lehetőséget. Kilenc éve jártunk már itt, akkor 3 dolog maradt ki: Ubirr sziklarajzok, Jim Jim vízesés és az Iker (Twin) vízesés. Sajnos az Iker vízesés most is le volt zárva, meg 1-2 másik dolog is, amin kellőképp felhúztam magam, de nem fejtem most ki, mert a kedves barátosném biztos ideírna, hogy látom középső ujjal gépelsz…és jé, tényleg…  🙂 A lényeg: ha a turisták miatt nyitjuk meg a határt július 17-én, akkor a látnivalókat is nyissuk meg kéremszépen!

A Gunlom vízeséssel nyitottunk, de sajnos a  tetejére felvezető lépcső le volt zárva, pedig nagyon szívesen felcaplattunk volna. Szeretjük több perspektívából megcsodálni a helyeket. Állítólag felújítják az ösvényt, illetve találtak néhány új sziklarajzot is, ezért határozatlan időre lezárták. A vízesés száraz időszak révén alig csordogált. Ez a baj a száraz évszakkal, szinte minden vízesés száraz. Az esős évszakban meg minden víz alatt van, megközelíthetetlen. Csak helikopterrel lehet eljutni ezekre a helyekre. Ha itt laknánk Darwin-ban, akkor tuti meg lehetne csípni azt az időszakot, mikor az ár már elvonult, járhatóak az utak és még van víz a vízesésben.

A vízesés alatt lévő tóban elvileg lehet fürdeni. Mi passzoltuk, mert a Kakadu-ban rengeteg krokodil van. Mindenhol kint a tábla, hogy ne fürödj, mert ekkora meg akkora krokodilt láttak a vízben, de ha mégis veszed a bátorságot, akkor csak saját felelőséggre! Illetve kiírják, hogy hol helyeztek ki krokodil csapdákat, hogy monitorozzák a vizet és megakadályozzák, hogy krokodil ússzon fel a tóba. Itt a Gunlom-i vízesésnél is kint volt a tábla, hogy 2,5 méteres krokodil van a vízben. Odaértünk és családok pancsoltak a tóban. Igaz a parthoz közel, gondolom azért, ha menekülni kell. De volt 1-2 vakmerő turista is. Ők egyedül vagy párosával elúsztak a vízesés alá. Jó nagy távolság, mély víz, egy krokodil és közel s távol semmi civilizáció. Elég felelőtlen döntés ilyen helyen bemerészkedni.

A Maguk vízeséshez a lehajtó elején ki van írva, hogy ide csak terepjáróval ajánlott bejönni. Nagy, piros betűs tábla. Azonban két csaj egy régi Toyota Corollával, amin még tetősátor is volt csak bejött és el is akadtak. Egy mély „bull dust” gödörben feneklettek meg, ahonnan se előre, se hátra nem tudtak mozdulni.. Ezek olyan mélyedések amikben nagyon finom, hintőpor finomságú mély por van. Szerencsére nem kellett rángatni kötéllel az autót, mert hárman elsőre kitoltuk a gödörből.

Besétáltunk a vízeséshez, ami egy 4 km-es oda-vissza séta, nem túl megerőltető, annak, akinek nem fáj a térde. Sajnos Papi pont az indulás előtti napon vágta haza a térdét. Szenvedett is vele rendesen. Komolyabb gyaloglásokat nem is tudtunk bevállalni és emiatt kellett 2-3 nappal korábban befejezni az utazást is. Nagyon szép ösvény vezet be a Maguk vízeséshez és itt is van egy nagy tó, amiben lehet fürdeni. Útban vissza a kempinghez 100km/órás sebességnél két vadló úgy gondolta hogy előttünk kell áthaladnia. Az volt a szerencsénk, hogy épp lelassítottunk, mert kiszúrtuk egy, az út mellett a bozótosban legelésző vadon élő bivalyt.

Beértünk a kempingbe és Papi észrevette, hogy a bal hátsó indexünk nem működik. A szar terepes úton a rázkódástól eltörött az index kábel. Sajnos a „csoki”, amibe a kábel rögzítve volt nem az a régi, hagyományos, csavaros fajta, hanem ezek már egybe vannak öntve a kábellel együtt, így csak a komplett csere jöhetett volna szóba. Papi befeküdt a kocsi alá és megpróbálta orvosolni a problémát. Küzdött rendesen, de nem sikerült neki. A kempinges se tudott segíteni, mondta, hogy talán a 40-50 km-re lévő Jabiru faluban találunk szerelőt. Papi visszamászott a kocsi alá és tovább próbálkozott. Egyszer csak megállt egy vadidegen csávó, hogy segítsen. Kiderült, hogy Darwin-ban lakik, csak itt lent dolgozik valamin. Próbált segíteni. Már ketten feküdtek Döme alatt. Még a haverját is felhívta segítségért. Én csak MacGyver faszinak hívtam. Előkapott egy akkus flexet, egy 3 cm átmérőjű erősáramú kábelt a kocsijából, kettévágta, kihúzott egy rézszálat belőle hogy áthidalják a törést. Sajnos a réz szál túl vastag volt. Nem sikerült. Megköszöntük a segítségét és útjára engedtük.. Másnap viszont Papi talált a szerszámos kacatjai között egy vékonyabb drótot. Ismét aláfeküdt és sikerült áthidalnia a törést, így ha ideiglenes megoldással is, de működött az index.

A második Kakadu-i napunkat egy két órás, napfelkeltés hajóúttal kezdtük a mocsárvilágban. Ehhez 5:30-kor kellett kelni, 6:20-kor már a transzfer buszon csücsültünk. Na mi az, ami a mocsárban sok a krokodilon kívül? Hát a szúnyog. Mi az amit mi a kocsiban hagytunk? Hát persze hogy a szúnyogriasztó. Egy idős házaspár viszont kisegített minket, ezúton is köszönjük. Amúgy vigyázzunk a szúnyogokkal errefelé, mert Ross River lázat terjeszthetnek. Nem halálos, de ki tudja ütni az embert egy időre.

A vöröses napfelkelte elmaradt, mert nagyon párás volt az idő és egy páracsík miatt már magasan járt a Nap mire kibukott, de így is gyönyörű volt. Láttunk viszont rengeteg fajta madarat, vízibivalyokat, vaddisznót, óriási tavirózsákat és rengeteg krokodilt.

A csónaktúra után megnéztünk két helyet, amik tele voltak őslakos sziklarajzokkal. Papi hősiesen gyalogolt több kilómétert a közel 40-42 fokos melegben fájó térddel.

Utolsó napunkon megnéztük Ubirr-t, ami a világon egyedülálló őslakos sziklarajzokat rejt: itt láthatóak a röntgen és kontakt (azaz kapcsolat) rajzok. A röntgen rajz azt jelenti hogy a halak csontjait és a belsőségeket is megrajzolták. Nagyon részletesen kidolgozott rajzok, amelyek a világörökség részét képezik. De akad más különlegesség is, mint például a Tasmán tigris. A Tasmán tigris (erszényes farkas) sajnos már kihalt. Az egyetlen fogságban élő példány 1936 pusztult el. Ez a rajz a tigrisről 2-3000 éves lehet és mint tudjuk annó a Tasmán tigris egész Ausztráliában megtalálható volt. Nevüket egyrészt a farkasokhoz hasonló testalkatuk és életmódjuk, másrészt pedig a tigrisekre emlékeztető csíkozásuk miatt kapták. Érdekesség, hogy az állkapcsait akár 120 fokos szögben is ki tudta nyitni. Vesztüket az európai emberek bevándorlása okozta, akik az elpusztult birkákért az erszényes farkasokat tették felelőssé. Ez oda vezetett, hogy hivatásos vadászokat fogadtak fel kilövésükre és az ausztrál kormány vérdíjat fizetett minden egyes kilőtt példányért.

Aki szemfüles és kitartóan, lassan végigböngészi a sziklarajzokat, az további érdekességeket láthat. Kiszúrhat két kontakt rajzot, ami nem más, mint két kis ember figurája, amit úgy neveznek, hogy a két főnök. Ezek kb. 300 évesek lehetnek. Azért hívják „kapcsolat” rajznak, mert ezek azok a rajzok, amik azután „születtek”, hogy a fehér ember kapcsolatba került az őslakosokkal, azaz ekkor láttak valószínűleg először fehér embert. Ez a két ember egy holland kereskedőhajóról jött, akik erre hajóztak északon. Kereskedni jöttek és vízibivalyra vadászni. Valószínűleg a főnök az, akinek mindkét keze a zsebében van, csizma van rajta és pipa lóg a szájában. A sziklarajzoktól nem messze van egy kilátó rész. Érdemes felcaplatni, mert nagyon szép 360 fokos panoráma nyílik a tájra. A korlátok nagyon eredetiek, helyi faágakból csinálták. Nagyon jól néz ki.

 

Ez itt egy röntgen rajz.

 

  

Sajnos a pipás ürge eléggé megkopott, a rajzok is messze voltak, ezért nem sikerült használható képet lőni róla.

Elugrottunk a Cahill’s Crossing-hoz, ami itt van a sziklarajzok szomszédságában. Sajnos most le volt zárva. Ennek az átjárónak a másik oldalán van az Arnhem Land, az őslakosok “rezervátuma”. Külön engedély kell a beutazásra, de most a covid miatt senki nem mehet be, nehogy kiirtsuk őket. A folyó partján egy tábla figyelmeztet arra, hogy itt már történt halálos krokodil támadás. Kb 5 percet voltunk ott és legalább 10 db 3,5-4 méteres krokodilt számoltunk össze.