Beavatás

2012. február 27. hétfő by kata_papi

Mostanában, ahogy írom a bejegyzéseket egyre többször jut eszembe egyik kedvenc íróm pár sora. Minden könyvét rajongással olvastam és igyekeztem felkutatni az összes művét, volt amire éveket vártam, több antikváriumban voltam várólistás.

Ime az idézet, ami kis ferdítéssel kezd elhatalmasodni a bejegyzéseinkben: “Eredetileg a sziget természetrajzáról szándékoztam enyhén nosztalgikus beszámolót írni, de elkövettem azt a súlyos hibát, hogy már a könyv első oldalain felléptettem a családomat. Amint felvonultak a papiroson, megtelepedtek és kezdték meginvitálni különböző barátaikat, hadd szerepeljenek ők is az egyes fejezetekben.” – Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták.

Sajnos, mi a családunkat nem tudjuk felvonultatni, mert egyetlen egy hozzátartozónk sincs itt kint velünk, így maradnak a barátok, akik mára már szinte mindegyik bejegyzésünkben fel-fel tünnek. Az első 1-2 évben csak magunk jártunk kirándulgatni, de most már alig akad olyan kimozdulásunk ahova ne csatlakozna egyik-másik barátunk. Fertőzőek vagyunk… 🙂

Ez történt a múlt hétvégén is. Riverland-ben voltunk “beavatáson”.

Riverland Adelaidetől 250 kilóméterre van a híres Murray folyónk partján, főként a narancs, citrom, sárgabarack, körte és avocádó ültetvényeiről híres. Jártunk már ott ZsuzsiFerivel, akikkel kajakoztunk a folyón és a holtágakban, illetve egy kiadós eső után Zsuzsival ketten (mert a fiúk leléptek horgászni) lapátoltuk a vizet a sátrakból.

Most viszont más volt. Mérföldkőhöz értünk… Móni és Csabi nagy elhatározásra jutott. Eldöntötték, hogy ők is szeretnének elindulni a kempingezés rögös útján. Az elhatározás megvolt, a hozzá való cuccokat hamar be is szerezték, hogy nehogy meggondolják magukat. 🙂 Már csak az éles bevetés volt hátra, két éjszaka a Riverland-i kempingben. Kis nehezítésként jött Bejgli kutyus is.

Döme és Bumbika teljes díszben! 🙂 Szerencsére folyóparti helyeket kaptunk. Gyönyörű volt.

Indulás előtt 1-2 nappal még gyomorgörcsünk volt, hogy biztos jó ötlet volt-e megfertőzni másokat, de a két nap után ez szertefoszlott. Igaz, ez még nem olyan nagyon durva nomád kempingezés volt. Hiszen kiépített WC-s/zuhanyzós kempingben voltunk áramos sátorhelyekkel, bár mindkettőnk felszerelése alkalmas önellátásra is. Bejgli nagyon jól vette az akadályt. Őrizte a táborhelyet, ahogy azt egy kutyának illik, néha megugatva a közeljövőket, de ez egy kutya dolga. Aztán végigaludta az éjszakát és csak reggel fél nyolc körül jelzett, hogy akkor ő most fent van. A két nap sajnos nagyon hamar eltelt, sok mindenre nem volt idő. Papi viszont megtanult kanasztázni és a fiúk-lányok párosban a lányok kicsit elkenték a fiúk arcát. Igaz az első körben kicsit a fiúk kenték el a miénket (“szűzkéz” Papi dzsóker kanasztájával), de a második kör végén gyönyörűen zártak a csajok!! A fiúknak azóta rémálmaik vannak. 🙂

Annyira jól éreztük magunkat, hogy betévedtünk a helyi tetováló szalonba... Móninak rózsaszín virág, Papinak sas, Csabinak és nekem sárkány.

MóniCsabi és Bejgli jól vették az akadályt, ezért vasárnap reggel sátorbontás után Papi eredményhírdetést dobolt a reggelizőasztalon és kiosztottuk a “Sátorozós küldetés teljesítve I. szint 2012” kategóriában a díjat. Nagy volt az öröm.

Az ezüst serleg

A boldog nyertesek, megdolgoztak érte... 🙂

Móni félve megkérdezte, hogy hány fokozat van. Akkor ott azt mondtuk, hogy 3 fokozat van, de ahogy most írom a blogot, Papival kitaláltunk egy különdíjat is. Ezt még a Móniék sem tudják. Az első fokozat egy sima kempingezés, kiépített kempingben (ez teljesítve!). Második fokozat: vadkempingezés zuhany és budi nélkül, amit a március 10-i hosszúhétvégén a Yorke félszigeten ejtünk meg. Harmadik fokozat: 2-4 napnál hosszabb kempingezés, mondjuk kb. két hetes. A különdíj egyelőre legyen titok!

Mi jól éreztük magunkat, jót szórakoztunk és reméljük a másik félnek is tetszett a kempingezés.

Ha még nem írtam volna a Murray folyónkról , akkor íme 1-2 érdekes infó. Sátorbontás után hazafele jövet megálltunk a négyes zsilipnél és szerencsénkre jött egy kis motorcsónak, ami át akart zsilipelni, így megvártuk. Míg várakoztunk megnéztük a magyarázó táblákat és innen az ötlet, hogy írok a folyóról.

Tények:

  • 3 államon folyik keresztül: Új Dél-Welsz, Viktória, Dél-Ausztrália
  • a harmadik leghosszabb hajózható folyó a világon (az Amazonas és a Nílus után), a sima folyóhosszokban pedig 16-dik a világon
  • teljes hossza 2520 km
  • a folyónak 4 db nagyobb víztározója, 16 db duzzasztója, 15 db zsiliprendszere és 11 db (Dél-Ausztráliában lévő) kompátkelő helye van
  • itt Dél-Ausztráliában a komp az év 365 napján, a nap 24 órájában közlekedik, ingyenes és nincs menetrendje. Ha van várakozó autó, átviszi. Ha a másik oldalon van csak meg kell nyomni a csengőt és már jön is.
  • a zsilipeken való átkelés is ingyenes a hét minden napján reggel 8:00-11:30 és délután 13:00-16:30 között
  • őshonos hala a Murray Cod, ami 1,8 méterre is megnőhet (az európai ponty itt ellenség, mert kiszorítja az őshonos halakat)

 

Hasznos infó mindenkinek, aki a Riverlandbe utazik: Riverland területe mentes mindenféle zöldség és gyümölcs kártevőktől. Ezen kártevők ellen úgy védekeznek, hogy tilos ide behozni bármiféle zöldséget és gyümölcsöt. Mi is majdnem megszívtuk, azaz akár pofára is eshettünk volna, mert tele voltunk zölivel és gyümivel. Mi ugyan már voltunk itt, de teljesen elfelejtettük, hogy nem szabad behozni.

Azt tudtuk, hogy Viktória és Dél-Ausztrália határán szintén van ilyen szigor, illetve Dél-Ausztrália és Nyugat-Ausztráli határán még ennél is nagyobb szigor, de ezt valahogy elfelejtettük. Mindenesetre tele voltunk, mint a délibusz. Móni még kérdezte is, hogy akkor a meggyes pitéből piszkálja ki a meggyeket szemenként…? Be voltunk tojva rendesen, de bevállaltuk a rizikót és engedély nélkül bevittünk mindent és “imádkoztunk”, hogy ne állítsanak meg. Utolsó napon az információs irodában kiderült, hogy ha Dél-Ausztráliában vetted a zölit-gyümit és bemutatod a blokkot róla, akkor bejöhet. De más államból szigorúan tilos. Mondjuk nekünk nem volt blokkunk, így szívtunk volna, ha megállítanak. Lelkiismeretünk így utólag tiszta, mert nem fertőztünk meg semmit. A büntetés amúgy 2500 (!) dollár.

Kata

Azt tudjuk-e, hogy miről híres Luji dü Zsilip… és hogy kik voltak a testvérei?! 🙂


Nincs hozzászólás »

No comments yet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.