Búcsú a Queen Elizabeth 2-től

2008. március 3. hétfő by kata_papi

Nagy esemény színhelye volt tegnap Port Adelaide. Az utolsó világ körüli útját teljesítő Queen Elizabeth 2 ugyanis néhány óra erejéig kikötött nálunk, hogy aztán végleg búcsút mondjon Ausztráliától is.

(ezt a képet persze nem mi készítettük)

S ha már tiszteletét tette eme “porfészekben”, akkor mi is vettük a fáradtságot, hogy elköszönjünk tőle. A vasárnap hajnali megérkezését nem sikerült személyesen is figyelemmel kísérnünk, lévén még az igazak álmát aludtuk, de ébredés után mi is kilátogattunk a kikötőbe, hogy saját szemmel is láthassuk Őfelségét.

A Queen Elizabeth 2-t 1967-ben II. Erzsébet brit uralkodó avatta fel. Az óceánjáró a Cunard Line hajózási társaság 168 éves történetében a leghosszabb ideig szolgáló hajó volt. A valamivel több, mint négy évtized során az óceánjáró 25 világ körüli utat tett meg. Több, mint 800-szor szelte át az Atlanti-óceánt és összesen több, mint 2,5 millió utast szállított.

Méretei gigantikusak: teljes hossza 300 méter, 1800 utast képes szállítani és 380 tonna üzemanyagot éget el 28,5 csomós, átlagos utazósebességnél egy nap alatt. A 12 emeletes óceánjáró 2003-ban 5 millió tengeri mérfölddel világrekordot állított fel. Ahogy haladtunk a kikötő felé, már messziről feltűnt a hajó óriási kéménye, ami kimagaslott a parti házak teteje felett. A testet ekkor még csak sejteni lehetett, de éreztük, hogy itt és most valami rendkívülit fogunk látni.

S nem csalódtunk. Egyszer csak ott volt előttünk, szinte karnyújtásnyira. Tátott szájjal és magasra emelt tekintettel próbáltuk befogni a hihetetlen méreteket, de persze nem sikerült. Csak kapkodtuk a levegőt és bámultunk mint a jóllakott napközisek, hogy akkor hogy is van ez? Miért nem süllyed el? Itt van egy több, mint 70 ezer tonnás vasdarab – amit kilóra már nem is merek átszámolni – ami úgy ring a vízen, mintha csak egy sirályát vesztett tollpihe lenne. Jó, tudom van fizika, meg van a víznek felhajtóereje stb. De akkor is! Mikor az ember saját szemével tapasztalja ezeket a dolgokat jön a felismerés, hogy nem hazudnak a tankönyvek. Működik a dolog! 🙂

A statisztikák szerint egy-egy ilyen hajó érkezésekor 500 ezer dollár “sétál” be a belvárosba, hogy aztán ékszerek, ruhák s egyéb drágaságok képében hagyja el a várost a távozó hajók fedélzetén. Nincs nehéz dolguk az utasoknak, hiszen szervezett kifosztásuk történik amint partra teszik a lábukat. Autóbuszok tucatjai hozzák-viszik őket, hogy az alatt a pár óra alatt, amíg pihen Őfelsége, minél nagyobb mértékben apadjanak a hitelkártyákon lévő összegek.

Természetesen túl közel nem engedtek a hajóhoz, de a bejáratnál posztoló egyik kedves, idős bácsika elárulta nekünk, hogy honnan fogjuk a legjobban látni, amint kihajózik a QE2. Így is volt. Pontban délután 5 órakor bevonták a hajóhidat, majd két vontatóhajó és a révkalauz segítségével lassan elhagyta a kikötőt, hogy elinduljon szolgálatának utolsó mérföldjeire.

A parton összegyűlt több száz ember tapsolva és fütyülve búcsúztatta a történelem egyik leghíresebb óceánjáróját, ami (vagy aki) a maga módján szintén búcsút vett tőlünk. Hajókürtje hosszan és bánatosan adta tudtunkra, hogy valami itt most véget ért, s hogy ide bizony soha többé nem fog visszatérni.

A hajó a 2008 végére tervezett korhű restaurálás után Dubai nevezetességénél, a mesterséges Pálma Szigetnél, a Palm Jumeirah-nál fog horgonyozni, ahol ötcsillagos szállodává alakítják át. Az arabok egyébként sejthetnek valamit a véges kőolajkészletekkel kapcsolatban, hiszen iszonyatos ütemben menekítik és fektetik be pénzüket az idegenforgalomba. A Pálma Sziget csak az egyik a sok grandiózus építkezés közül, s mitagadás, egy ilyen hely valóban vonzza majd a tehetősebb turistákat.

Saját képeinket itt találjátok, de megint csak azt kell mondanom, hogy ezt látni kell. Egy fénykép nem adja vissza az élményt.

Papi


Nincs hozzászólás »

No comments yet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.