Cleland vadaspark

2007. március 19. hétfő by kata_papi

A Cleland vadaspark Adelaide-től 12 km-re található, fent a hegyekben. Nevét alapítójáról, Sir John Burton Cleland-ról kapta. Egy héttel ezelőtt tettük tiszteletünket a helyszínen az Adelaide-i magyar kolónia néhány tagjával.

Mi érkeztünk elsőnek és még a park sem volt nyitva. Ahogy kinyitottam a kocsi ajtaját, valami hihetetlenül érdekes és még sosem érzett illat csapta meg az orrunkat. Erős volt de nem bántó, olyan kellemes nemistudoménmicsoda, amit szívesen szagol az ember, míg meg nem unja. Nekünk pesti embereknek, akik a nyári, péntek délutáni Rákóczi úti forgalom szagához vannak szokva, ez az illat földön túlinak tűnt. Pedig nem az volt. Egész egyszerűen egy eukaliptusz erdő kellős közepén voltunk, a reggeli párás és friss illatok kavalkádjában. Felemelő és egyben megnyugtató érzés volt ott állni, hallgatni az éppen ébredező természet neszezését, s arra gondolni, hogy legalább egyszer az életben ezt mindenkinek át kéne élnie.

Ez a tábla fogadott minket a park bejáratánál:

Maga a park olyan, amilyennek lennie kell: elegendő hely az állatoknak, kellemes környezet semmitől és senkitől sem zavartatva. A négy-és kétlábúak annyira megszokták már az ember jelenlétét, hogy bátran lehet közeledni hozzájuk, nem mennek el, sőt, ők is közelednek némi élelem reményében, amit természetesen a bejáratnál $2 leszurkolása után vehetünk magunkhoz.

Egy gyors felsorolás, milyen állatok vannak a parkban: koalák, kenguruk, vombatok, hangyász sünök, vallabik (apró kenguruk), emuk, tasmán ördögök, dingók, kígyók-békák, gyíkok, pelikánok, és számunkra ismeretlen szárnyasok, és mindenfelé patkányszerű emlősök.

A képek magukért beszélnek, annyit még hozzátennék, hogy sajnos a vombatok édes álmukat aludták egymás hegyén-hátán a vackukban, így őket csak ablakon keresztül tudtam fotózni. Számunkra meglepetés volt, hogy a vombatok akár 40 kilósak is lehetnek, gyakorlatilag egy kisebb “disznyó” méretűre is meg tudnak nőni. Nos, úgy is néztek ki. 🙂

Nagy élmény volt itt lenni, főleg amikor egy koalát magunkhoz tudtunk ölelni. Tündéri jószág képen is, de amikor ott van a kezedben, puha szőrös mivoltában és mászik rád mert kapaszkodna, na az felejthetetlen.

Üdv:Papi


Nincs hozzászólás »

No comments yet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.