Eltűnésünk oka

Nincs több szénlapátolás a bányában. Reggel sötétben mentünk dolgozni, este sötétben jöttünk haza. A munkahelyen egész nap sötétben ültünk. Tisztára mintha bányában dolgoznánk. A Napot alig láttuk! Csoda, hogy D vitamin hiányunk van??!! De ennek vége! Kedden leadtuk az anyagot! 🙂

Elnézést kérünk mindenkitől, aki már többször bekukkantott és nem talált semmi új bejegyzést. Az történt ugyanis, hogy pontosan egy hónappal ezelőtt a főnökség bejelentette: a sok munkára való tekintettel és a szűkös határidők miatt a heti 40 óra feletti munkát másfélszeres szorzóval fizeti. Mivel mi elég lelkiismeretes dolgozók vagyunk (amúgy az extra pénz sem jön rosszul)  az elmúlt négy hétben a hét minden napján dolgoztunk. Általában reggel 7-8-tól este 6-7-ig. Én egy hónapig be se kapcsoltam az otthoni számítógépet.

Mindenesetre anyag leadva, jön a tavasz és már tervezzük a kiruccanásokat, mert kezdünk besavanyodni! Zsuzsiék a múlt héten láttak bálnákat lent Port Elliott környékén. Kicsit sárgulunk az irigységtől, mert mi amióta itt vagyunk minden évben július-augusztus környékén lemegyünk, hogy lássunk bálnákat, de eddig még sose volt szerencsénk. Legalább valakinek sikerült és nem csak „kitaláció” ez a bálnales. 🙂 Reméljük mi is fogunk egyszer találkozni velük.

Többen kérték, hogy írjunk egy kicsit Adelaide-ről. Nagyon ritkán járunk be a városba, nem hiányzik a nyűzsi, tolongás. Inkább úgy gondoltam, hogy írok egy hosszabb bejegyzést Dél-Ausztrália régióiról. Ezekből egy párat már bejártunk és kellőképpen kiveséztünk. Aztán igyekszem valamit összeszedni Adelaide-ről is. De a következő bejegyzésem a konyhai sütőről fog szólni, vagyis: „hogyan szervizeljünk egy garanciális, alig két éves új sütőt, vagy hogyan ne!” Kicsit hasonló lesz, mint a telefon-internet keresztünk. Keresztekből már jól állunk. 🙂 Ma is könnyesre röhögtük magunkat a „sütős Gizin”… és még nincs is vége, azaz el se kezdődött…

Kata