Katám és a kukás autó :-)
Tudniillik, hogy itt Adelaide-ben le kell inteni a helyi buszokat, különben nem állnak meg. Én is jártam már úgy, hogy egy álmos reggelen csak néztem kifelé a fejemből a buszra várva, s közben elzúgott előttünk a 139-es. Előttünk, ugyanis nem csak egyedül néztem kifelé a fejemből, hanem másodmagammal. Van ilyen, azóta bőszen csápolok.
S hogy jön ide a kukás autó?
Történt , hogy a mai reggelen Katámék újfent messzire indultak. Három órányi vezetésre lévő munkát kellett elvégezniük, ezért korán volt az ébresztő. Hat órakor már kinnt állt a buszmegállóban, s várta a rendszerint igencsak pontosan közlekedő reggeli járatot.
Sötét volt még s hideg, mert itt nálunk mostanában 6-8 fokok vannak reggelente. Mivel ismerte az én sztorimat, lankadatlan figyelemmel fürkészte az utcát, jön-e már a hőn áhított finom meleg tömegközlekedési eszköz, ami majd elfuvarozza a city-ben lévő irodába. Az meg csak nem akart jönni, pedig ahogy írtam, pontosan járnak, főleg ilyen korán.
Már 5 perccel is túl volt a menetrendben közölt idején, mikoris feltűntek az ismerős fények, s a brummogás is ismerős volt számára. Bár kicsit gyanús volt, hogy nagyon sötét van a buszon, gondolkodni nem volt idő. Mikor már elég közel volt hozzá, megcselekedte azt, amit ilyenkor tenni kell: egy határozott és félre nem érthető módon leintette a …………………… KUKÁS AUTÓT! :-)))
Az persze nem állt meg, bőszen tova robogott, s vezetőjének bizonyára egész napos jókedvet kerített ez a ködös reggeli kis affér.
Katám meg csak állt leforrázva, s saját elmondása szerint végigröhögte magában azt az időt, amíg valóban meg nem érkezett a várva várt helyi járat.
Szép napot: Papi
