Kivándorlás 1: a kezdetek

Kicsit megszakítom Papi vízumbeszámolóját (ígérem, folytatni fogja és lesznek tanulságos buktatók is!), hogy elkezdhessem a kivándorlás lépéseit megosztani veletek.

Hogyan is megy manapság egy kivándorlás?
Mi az hogy kivándorol valaki?
Mik azok a hivatalos dolgok amiket el kell intézni vagy jó ha elintézünk?
Mit jelent az, hogy itt szinte mindent megszüntetünk és máshol újra felépítünk mindent?

Rengeteg gondolat kavarog a fejemben és folyton „gyomorgörcsöm” van, nehogy valamit elfelejtsünk, nehogy valamit rosszul csináljunk, nehogy valami-nehogy valami…
Éppen ezért van egy kis spirál füzetem, amibe „nyuszifülekkel” címszavak vannak feljegyezve, hogy mi az amit szerintünk intézni kell. (illetve a füzet hátuljába már azokat is írogatjuk, hogy mik azok amiket kiérkezésünkkor kell intézni) Ez a füzet a nap 24 órájában velem van, mert bármikor eszembe juthat olyan, ami fontos. És ugye akinek nincs esze, legyen notesze. 🙂

Szüleink, ismerőseink, barátaink egy része azt mondja, hogy hülyeséget csinálunk. Itthon mindenünk megvan (állás, lakás, autó stb…), ezt most mind eladjuk és máshol újra mindent megveszünk!!?? (kanalat, villát, ágyneműt, széket, vágódeszkát stb..)
Ez így tényleg borzalmasan hangzik, de ezek csak tárgyak. Szerencsére egyikünk sem az a fajta, aki nagyon ragaszkodik valamihez. Azt valljuk, hogy a tárgyak azért vannak, hogy mi jól érezzük magunkat. A kocsi vigyen el A-ból B-be, a mikró melegítse meg a kaját és nem kell hogy zenéljen vagy világítson, a kis színes TV-n ugyanazt a műsort adják, mint a plazma TV-n, ezért az igazat megvallva egyáltalán nem fáj, hogy eladunk mindent. Az ásvány-őslény gyűjteményemhez ragaszkodom! 🙂

Párhuzamosan megy az itteni életünk felszámolása és az ottani új életünk beindítása. Az első legfontosabb dolog a repjegy megvétele volt. (erről már korábban írtam) Szóval repjegy megvan!

Második dolog a kinti szállás. Mi abban a helyzetben vagyuk, hogy ahova megyünk ott nincs ismerősünk, ezért nincs arra lehetőségünk, hogy kiérkezésünkor valaki elénk jöjjön a reptérre és esetleg nála lakjunk az első 2-3 hétben, amíg nem találunk albérletet.
Innen nem lehet albérletet keresni, mert ott „kicsit” bonyolultabb kivenni egy lakást, mint itthon. (de erről majd akkor írok, ha lesz saját tapasztalatunk)

Ezért úgy döntöttünk, hogy igénybe vesszük a déli állam szolgáltatását, amit új bevándorlóknak nyújt. Lehet igényelni a reptérre „meeting people”-t (akik önkéntesek és kijönnek eléd, elvisznek a szállásra és megmutatnak 1-2 dolgot), illetve max. 3 hónapig (mialatt saját albérletet kell találni) az állam biztosít nekünk szállást egy apartmanban.

Mi kb. 3 hete megrendeltük a szállást. Ez annyit tesz, hogy ki kellett tölteni egy formanyomtatványt, amire szinte azonnal reagáltak. Azt a választ kaptuk, hogy vették kérésünket és egyben figyelmeztettek, hogy elég sok a jelentkező és majd kiérkezésünk előtt 4 héttel jelzik, hogy van-e szabad hely. Adtak egy listát arra az esetre ha nem tudnának szállást biztosítani nekünk. Január elején kiderül, hogy van-e hely vagy sem. Ha nem jut, akkor interneten keresztül a kapott listából megpróbálunk valamit lefoglalni. (hotel, motel, karaván… ezekkel csak egy baj van: nagyon drágák)

A harmadik fontos dolog, ami nélkül „elképzelhetetlen” kint az élet. Az autó. Az első egy hétre vagy tíz napra még innen bérlünk autót, amit a reptéren fogunk átvenni. Ezalatt a 10 nap alatt kell majd a sajátunkat megvenni! Erről szerintem a Papi fog írni, mert ez amolyan férfi dolog. A lényeg: hónapok óta nézi interneten az Adelaide-i autókereskedéseket. Excel táblában vezeti a nekünk esetleg megfelelő autókat. (megjegyzi a kereskedések címét)

Szóval: repjegy megvan, szállás elvileg lefoglalva, kocsit bérlünk.

Az elmúlt hetek azzal teltek itthon, hogy eladjuk a lakást. Ez elég nyomasztó volt, mert nekünk mindenképpen el kell adni a lakást! Idegesek is voltunk, mert már csak 6-7 hetünk van hátra, de úgy tűnik ez pár napja sikerült. (a lakáseladásról majd a Papi ír)

Kata