Kivándorlás 6: az 1 köbméter

2007. január 13. szombat by kata_papi

Végre valahára sikerült feladnunk az 1 köbméteres pakkot (képek itt vagy a szokott helyen), amit a mai napon vitt el a kamion Hamburgba a kikötőbe, ahol hajóra rakják és irány az Új Világ! Mindenünk belefért amit szerettünk volna feladni, igaz a 39 nm-en nem sok mindent lehet tárolni. Az egész 226 kg lett, pontosan 1 köbméterben. Kisebb-nagyobb dobozok vegyesen, összesen 29 db. Nagyjából egy-másfél hónap alatt ér célba, tehát mi már régen kint leszünk mikor megérkezik.

S most következzenek a részletek:

A pakkról készült listával (4 példány) a kezünkben felkerestük a Magánforgalmi Fővámhivatalt Csepelen a Petróleum utca 4-ben. Házszámot ne keressetek, de ha már a MOL üzemanyag bázisánál vagytok forduljatok vissza, mert akkor már túlmentetek a célon, ha nem is sokkal.

Első lépés: a VPID szám megkérése, mely élethosszig érvényes és feljogosít a csomag külföldre juttatására. Keressétek Paukovics Józsefné Ágit (30/241-1670) a ZOLL 2002 vámügynökségnél, aki gyorsan és kedvesen megadta nekünk a kért számot. A 4 példány listából hármat egyből itthagytunk. Miklóséknak még csak 6000 HUF-ba került a dolog 2006-ban, nekünk már 10 ezret kellett fizetnünk. 🙁
Még itt szóba került a vámszemle kérdése. Pontosabban az, hogy kell-e vagy sem. Végül annyiban maradtunk, hogy a mi érdekünk kérjük-e, mert ha nincsenek lepecsételve a dobozok, ki tudja mi minden illegális dolgot pakolnak bele az út során. (lehet hogy sok krimit nézünk?) Így aztán mi is átballagtunk a vámtiszthez lepecsételtetni a papírjainkat, illetve szemlét kérni.

Másnapra kaptunk is időpontot. Azt ígérte délelött jön, de délig biztosan odaér hozzánk. No ennek örömére reggel 8-kor már ott álltunk glédában, egyik kezünkben egy tekercs ragasztó, másikban olló, hogy amint leellenőrizte a doboz tartalmát, mi már ragaszthassuk is, hogy a pecsétet rányalhassa.

11.45-kor esett be. 🙁
Remek, akkor kezdjük.

Volt egy régi, de nem múzeális értékű Szmena Szimbol márkájú üzemképtelen fényképezőgépem, amit még apukámtól kaptam. Mintha sejtettünk volna valamit, az 1-es doboz legtetejére került. Nézi a listát a vámos: láthatnám a fényképezőgépet? Ó persze, és már nyomom is az orra alá. Mondja rendben, lezárhatják a dobozokat.
Kérdem én, hogy ennyi volt? Igen, ennyi. (?)

Nekiestünk a dobozoknak, mármint elkezdtük eszeveszetten ragasztani őket, hogy ne sokáig raboljuk egymás idejét. Mikor kész volt az első, mondom lehet pecsételni. Mire ő: azt nem kell, itt írják alá, 4000 HUF lesz. Megállt a kezünkben a munka. Nem kell pecsételni? Nem, minden rendben van. Ha ő mondja?! Fizettünk, átvettük a számlát és az összes dokumentációt ami eddig összegyűlt velünk kapcsolatban (még egy kislemez is volt benne, mármint mágneslemez), majd elbúcsúztunk egymástól. Kérdem én, de most már csak magamban: mire volt jó ez az egész ? Na mindegy. Ezzel a paksamétával még vissza kellett menni a vámhivatalba a vámtiszthez, aki kiállított nekünk egy határozatot, miszerint küldhető a csomag.

Második lépés: el kell vinni a pakkot a vámtiszttől kapott határozattal együtt a szállítmányozó céghez. Ebben Tibor barátunk segítségét is igénybe vettük, aki két hónappal később érkezik a családjával Adelaide-be, és mi fogjuk őket várni.
Másnap tehát irány a TRANSALKIM raktára Újpesten a Megyeri útnál, az Ipari park utca 4-ben. Itt kell úgynevezett betárolási papírt kérni, és itt kell újra összeállítani a raklapra a csomagot, majd jól “becsomagolni”, és könnyes szemmel búcsút venni tőle.

Én azt gondolom, hogy a legjobb ha mindenki saját maga végzi az utolsó simításokat a csomagján, az a biztos. Mi is így tettünk. Szépen összeraktuk, jó sokszor körbetekertük fóliával, és még le is pántoltuk. Kívülre a fólia alá, minden oldalra ragasztottunk egy-egy papírt, amelyen Katám neve és a célállomás szerepelt. (ezt a papírt ott nyomtattuk az irodán mert otthon elfelejtettük, de nagyon segítőkészek voltak)

Harmadik lépés: a csomagot hátrahagyva a betárolási papírral el kell menni az AUSTROMAR-hoz a Bécsi útra rendezni a piszkos anyagiakat. Újdonság, hogy itt helyben meg lehet kötni a biztosítást a csomagra, így került a mi biztosítási kötvényünkre az AU01-es kötvényszám. 🙂
Krisznek üzenjük, hogy megtette hatását a blogjában leírt méltatlankodás, miszerint nem reklámozták, hogy kint is kell fizetni a kikötői szolgáltatásokért. Nekünk már felhívta a figyelmünket erre a nem elhanyagolható részletre is az ügyintéző Gábor. Mi több, behívta BZ honlapján az ominózus beírásodat, mire mi csak mosolyogva közöltük, hogy igen, ismerjük a történéseket.

Azt kell mondanom, hogy mindvégig hozzáértő és gyors munkamenettel találkoztunk, bár egy-két helyen vannak még “gyermekbetegségek”.

Végezetül álljon itt a mi egy köbméterünk feladásának összegszerű részletezése:

Műanyag raklap: 2.200
Fólia: 1.600
Pántoló szalag: 2.800
VPID szám: 10.000
Helyszíni vámszemle: 4.000
Szállítási díj: 80.000
Biztosítás: 15.000
————————————————————-
Összesen: 115.800 HUF + jónéhány km benzinköltség. 🙂

Papi

folyt. köv.


Nincs hozzászólás »

No comments yet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.