Egyéb

Köbméterünk megérkezett

Igen, két hetes késéssel ugyan, de megérkezett végre. Épp időben, hiszen ez a hét volt az utolsó szabad hetünk a munka-és a suli kezdés előtt. S mint oly sok minden eddig, persze az átvétel sem volt olyan egyszerű, mint ahogy lehetett volna. 🙂

Az előzmények.

Még Budapesten az Austromar-nál a feladás előtt meg kellett adnunk egy itteni kontakt személyt, akit majd értesítenek a raklapunk megérkezéséről, mivel nekünk akkor még se állandó lakcímünk, se telefonszámunk nem volt. Mi egy Victoria államban lakó ismerősünk telefonszámát adtuk meg, teljesen gyanútlanul. Gyanútlanok voltunk, sőt még helyeseltünk is, hiszen csak kell valakinek szólni, hogy van itt egy küldemény Garami Katának, jöhet érte. Ezek után megnyugodva adtuk postára 226 kg személyes ingóságunkat. Képek itt.

Pakkunk megérkezett.

Valóban, ezen a héten kedden csörgött nekünk kedves „kontakt” személyünk, Krisztina, hogy mehetünk a csomagunkért. Mivel már délután 2 óra volt, a vámhivatal meg csak 4-ig tartott nyitva, kis tanácskozás után belevágtunk.

Utánfutó bérlés.

Megér egy külön bekezdést a dolog. Ugyanis itt ha nincs ausztrál jogosítványod és/vagy telefonszámod, halott ember vagy. Utánfutót majd minden benzinkútnál bérelhetsz, de csak akkor kapod meg, ha van AU-s jogsid. Hiába van teljes körű biztosítás az autódon, az nem elég. Csak széttárják a karjukat, hogy bocs, de ez így nem megy.

Szerencsénkre (mert azért néha nekünk is van ilyen), találtunk egy maszek kölcsönzőt, ahol jogsi és kaució nélkül is tudtunk bérelni, egy kicsit még olcsóbb is volt, mint egy benzinkútnál.

Irány a vámiroda.

Gyorsan béreltünk egy utánfutót a maszeknál, szerencsére útba esett, és irány a vámiroda. Odaérünk, mondjuk mit szeretnénk, nyújtjuk a papírjainkat. Kérdi a hölgy, melyikünk Krisztina? (?)

Nos, ez a kérdés abban a helyzetben eléggé bugyutának tűnt hiszen csak mi ketten ültünk vele szemben, de mégis azt kellett válaszolnunk, hogy egyikünk se. Miért? Kérdeztük. Mert -mondja ő- a csomag nem a miénk, hanem Krisztináé. Mondjuk, hogy ön téved, a csomag a miénk, ő csak a kontakt személy, akit értesítettek az érkezéséről. Nem, a csomag nem a miénk, a papíron nem mi vagyunk a tulajdonosok. Láttuk, hogy nem tréfál. Agyunkat elöntötte a vörös köd. 🙁

Na szépen vagyunk. Most mit csináljunk? Minél később tudjuk bizonyítani, hogy a csomag a miénk, annál több raktározási díjat fognak nekünk felszámolni. Ez nem az ő problémája, mondta, de ha a Krisztina ír egy aláírt és összes adatát tartalmazó levelet, amelyben lemond a csomagról, postára adja, majd miután az hozzánk megérkezett, mi a levél másik oldalán kézzel írva vállaljuk, hogy miénk a csomag, na akkor, de csakis akkor már nyugodt szívvel kiadja nekünk az átvételhez szükséges papírokat. Vicces? Nekünk nem volt az.

Kitámolyogtunk, próbáltuk rendezni gondolatainkat. Utánfutó lead, gyorsan haza, telefon Krisznek. „Ha még 6 előtt express-postára adja nekünk, az másnap délelőtt meg is érkezik hozzánk”. 🙂 Rendben, akkor ez a megoldás. Másnap de. 10-kor „hozta a postás a levelet”.

Irány a vámhivatal, egyelőre utánfutó nélkül, sosem lehet tudni. De, mielőtt egy ilyen papírt lead az ember, egy valamit nem szabad elfelejteni! Na mit? Kicsit segítek. Van egy hasonló jelenet egy megtörtént esetet feldolgozó, a „Kapj el ha tudsz” című filmben. (Tom Hanks és Leonardo di Caprio). No, meg van?

Kis gombóccal a gyomrunkban átadtuk a papírt, minden rendben volt. Újabb iratokkal gazdagodva most már mehettünk a raktározási cég irodájába, hogy kifizessük a hajóról való kiemelési díjat, meg esetleg némi raktározási díjat is. Ezek összege $213 volt. Innen még egy helyre el kellett mennünk mielőtt felvehettük volna a pakkunkat, ez pedig nem más, mint a karantén hivatal. Itt a tételes lista alapján néhány keresztkérdés következett, melyek főleg arra irányultak, hogy tiszták-e a csomagban lévő túra bakancsok és cipők. Mondtuk hogy azok, így anélkül hogy belenéztek volna $41 eljárási illeték leszurkolása után végre a tulajdonunkba került az, ami mindig is a miénk volt.

Újra benéztünk a maszekhoz utánfutóért, már mosolygott, mert tudta mi a dörgés, majd elrobogtunk a raktártelepre, ami persze megint csak máshol volt mint az eddigi hivatalok, ahol végre „magunkhoz ölelhettük” kb. 20 ezer kilométert utaztatott poggyászunkat. Képek itt.

Ennyi a történet mások okulására, s fáradtan bár, de törve nem éljük tovább életünk „fejjel lefelé”!

Költségek: utánfutó bérlés, 2x$22: $44

kiemelés, raktározás : $213

karantén díj : $41

összesen : $298

Üdv: Papi

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük