Október 20 – a Csúnya Ingek Napja

2011. november 7. hétfő by kata_papi

Az elmúlt hetekben négyen távoztak a cégtől, két csaj és két srác.

Az egyik csaj, aki nem sok vizet zavart kormányzati állást kapott fent északon, Darwin-ban. Hááát sok szerencsét a páratartalomhoz! 🙂 A másik csaj azért mondott fel, mert nem tudott beilleszkedni, és ezt azzal ellensúlyozta, hogy megpróbálta a családias közösséget bomlasztani. Viszont ahelyett, hogy a cég kirúgta volna, felajánlott neki egy magasabb pozíciót egy nagyobb fizetéssel, azzal a feltétellel, hogy változtat a stílusán. Ezek után még neki állt felljebb és azt mondta, hogy vele nincs semmi baj és hogy ezt nem fogadja el, így elment. Amúgy csak megjegyzem: ettől a cégtől még soha senkit nem rúgtak ki. Ha szűkölködünk munkában, akkor sem küldenek el embereket, megpróbálják átcsoportosítani másik munkaterületre vagy tréningelni őket.

Aztán az egyik srác azért ment el, mert a nagy-nagy főnök hozta ide pár hónapja, azaz az ő spanja volt. Mivel a napokban eladta a céget és új céget hozott létre, ezért viszi magával.

A másik srác el is ment, meg nem is, mint a magyar népmesében (hoztam is meg nem is…). Az történt, hogy a “volt” cégtulajdonos megkérte, hogy menjen át az alakuló új cégébe. A pletykák szerint nem akarta összerúgni vele a port és nem akart minket sem itthagyni, mert nagyon szeretett itt dolgozni. Azt találták ki neki, hogy legyen vállalkozó és olyan szerződést kötött vele a régi és a másik, újonan alakuló cég, amiben vállalják, hogy mindketten minimum x órányi munkára alkalmazzák őt egy évben. Ezért is mondom, hogy ennél a cégnél nagyon odafigyelnek ránk, nem akarnak senkit sem elveszíteni. A hosszú szabikat, ami esetenként 4-5-6 hetes is lehet azért engedélyezik, hogy jól érezzük magunkat, jó legyen a közérzetünk. Humánus! Nekünk tetszik! 🙂

Szóval a bejegyzés címe ehhez az utolsó sráchoz kötődik, aki amúgy kétgyerekes családapa. Az ő tiszteletére neveztük el október 20-át a Csúnya Ingek Napjának. Ez volt az utolsó napja velünk és mivel a cégnél eltöltött 10 éve alatt igen változatos ingekben járt dolgozni, ezért egy titkos levél ment körbe, hogy a búcsúnapon mindenki valamilyen nagyon rossz pólóban vagy vicces/csúnya ingben jöjjön dolgozni.

Előző nap mi 4-en: Papi, én, Papi főnöke és az én főnököm elmentünk a cégtől 300 méterre lévő “Mentsük meg az éhező gyerekeket” használt ruha boltba, ahol fillérekért vettünk vicces ingeket a nagy eseményhez. Persze a party végeztével visszavittük mindet a néninek, hogy újra eladhassa azokat és így az éhező gyerekek kicsivel több kajához jussanak, már ha oda megy a pénz.

A buli jól sikerült, sokan vették a lapot és csúnyábbnál-csúnyább ingekben jöttek dolgozni. Aztán délután a búcsúpartin előjöttünk a várva várt történettel, amivel elbúcsúztattuk “Józsit” és átadtuk az ajándékát, ami nem más volt mint egy szatyornyi, mirelit húsos pite és 3 konzerv leves. Azért kapott normális ajándékot is, egy irodai áruházban levásárolható ajándékkártyát, hogy az induló bizniszét feltölthesse irodai eszközökkel.

És hogy miért kapta a pitéket? Először is egy kis magyarázat, hogy mi is az az ausztrál húsos pite: kis, kerek, pite-tésztába pörköltnek kinéző anyag töltve. Maga a töltelék egy barna folyós, a kakira hasonlító valami, ami nyomokban húst tartalmaz. Biztos lehet házi készítésű, finom húsos pitéket is kapni, de amiket a szupermarketekben a mirelit részlegen lehet megvenni, az igencsak emberi fogyasztásra alkalmatlan. Az ozzik viszont valamiért nagyon csípik és ez itt amolyan nemzeti eledel.Szóval “Józsi” főzőtudománya a reggeli instant (azonnal oldódó) kávé “megfőzésében” ki is merült. Amúgy egy beszélgetés alkalmával bevallotta, hogy nem tud semmit főzni (talán a felesége sem), csak a húst forgatni a BBQ-n, így az ebédjei sem voltak változatosak: mirelit pizza (amit a mikróban melegített fel), konzerv leves és a híres mirelit húspiték. Egyszer leárazás volt a közeli boltban és vett magának 3 csomaggal ebből a mirelit pitéből. A csomagokban 6-8 darab pite lehetett. Ő ebédre 3-at szokott enni.

Egy-két kollégánknak kezdett feltűnni, hogy nap-nap után pitét ebédel. Titokban gyűjtést rendeztek, vettek ilyen pitét és a “Józsi” által elfogyasztottak helyére mindig visszacsempészték a hiányzókat. 🙂

Teltek a hetek, Józsi pedig rendre pitét ebédelt. A visszapótolgatás szépen haladt. Józsinak nem esett le, hogy még mindig van pitéje. Mikor már 21 darabot töltöttünk vissza, kezdtünk aggódni az egészségéért. Mert ugye ebből a sz_rból ennyit megenni biztos nem egészséges. Mit tegyünk?

Végül azt találtuk ki, hogy az utolsó darabokat egy ugyanolyan méretű és formájú, de almával töltött pitére cseréljük, hátha így észreveszi a turpisságot. Megette azokat is jóízűen. 🙂

Végül itt a búcsúztatón kérdésünkre, hogy tudta-e, mi történik azt mondta: sejtette, de nem volt biztos benne. Jó kis móka volt. Végigröhögtük a csempészéses időszakot és a búcsúparti is vidáman zajlott. Az ingek láttán büszkeség fogta el, hogy divatot teremtett… :))

Kata


Nincs hozzászólás »

No comments yet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.