Tüske

Rengeteg jó minőségű kerékpárút van Adelaide-ben és környékén, amik az északi és a déli borvidékeket is lefedik. A kormány pedig támogatván az egészséges életmódot és kikapcsolódást kiadott öt, igényesen elkészített térképet, ami lefedi ezeket az utakat. Le a kalappal, végre valami használható anyag, amin még én is meglepődtem. Ráadásul ingyenes az egész, csak neten kell megrendelni és ők kipostázzák neked. Piros pont.

Barátainkkal összeborulva négyesben első körben megcsináltuk a Linear-park egyharmadnyi szakaszát. Nem kell nagy távra gondolni, nem “Giro d’italia” stílusban nyomjuk ezeket a kerekezéseket, hanem amolyan nyuggeresen. Az én biciklim ráadásul olyan, mint az E.T. filmben Elliott biciklije, egy kosár van az elején. Ez nem száguldozásra lett tervezve hanem elemózsia cipelésre, piknikezésre és bámészkodós kerekezésre.

Tőlünk indultunk és a Linear-park hegy felé vezető szakaszát kerekeztük le, ami 24,5 km volt oda-vissza. Papi boldogan jegyezte meg, hogy a térde 100%-osan szuperált. Ez volt az első biciklizése a másfél évvel ezelőtti térdműtétje óta.

A Linear-park kerékpárút az Adelaide-i hegyek lábától indul, át a belvároson le egészen a tengerpartig. Hossza 32 km. A kerékpárút a patak mindkét partján párhuzamosan fut. Kb 2,5 kilóméterenként van egy kis fahíd a patak felett, ha vissza szeretnénk fordulni. Ivókutak, közWCk, padok-asztalok és játszóterek szegélyezik a betoncsíkot. Az egész park gyönyörűen karban tartva, így igazi élmény volt a nagy fák árnyékában kerekezni. A következő etapunk ismét tőlünk fog indulni, de most a másik irányba, be a belvárosba és vissza, vagy, ha nagyon fittek leszünk akkor le a tengerpartig és vissza.

Az út végig aszfaltos/betonos, ezért is csodálkoztunk mikor defektet kaptam, pont a hegyek alatt. Extra belső nem volt nálunk, ebből tanultunk, mostantól már lesz. Még szerencse, hogy egy javító-csomagot azért bedobtunk, különben tolhattam volna vissza a biciklimet 12 kilóméteren keresztül. A fiúk nagyon ügyesen megragasztották a kilyukadt belsőt, s folytatni tudtuk utunkat. Így legalább kalandosra sikeredett a kirándulás. Visszafele piknikeltünk egyet a patak partján.

És hogy mibe mentem bele? Gyilkos egy cucc az biztos, már a kinézete is ijesztő: csillagbogáncs (caltrop) Ismertük már korábbról ezt a gyomnövényt. Volt olyan, hogy a túracipőnk talpa tele volt ilyennel. Még szerencse, hogy profi, vastag talpú cipőben szoktunk túrázni. Sima sportcipő, vagy ne adj isten az ausztrálok kedvenc gyalogló lábbelije a vietnámi tanga-papucs nem fogja meg, úgy átszúr, hogy a talpunk bánja. Nagyon figyeltem, hogy még véletlenül se hajtsak bele egy ilyenbe, de nem volt szerencsém. Ettől függetlenül a biciklizés kellemesre sikeredett, jó móka volt és egy defekt mindig benne van a pakliban.

Oldalak: 1 2