Vissza a múltba

Két héttel ezelőtt vasárnap elmentünk megnézni Old Tailem Town-t, ami kb 100 km-re van Adelaide-től. Többször elmentünk már mellette és mindig megjegyeztük, hogy egyszer bemegyünk. Most bementünk és visszaléptünk az időben úgy 100-150 évet.

Old Tailem Town Ausztrália legnagyobb skanzen faluja, 12 utcából áll és 110 eredeti épület található benne az 1860-1960 közötti időszakból. A villanyoszlopokon lévő hangszórókból korabeli zene szól. A házakat, boltokat Ausztrália különböző helyeiről gyűjtötték össze. Vannak amiket egy darabban hoztak ide, van amit szétszedtek és itt újraépítettek. Minden épület teljesen be van rendezve az eredeti bútorokkal, a boltokban korhű termékek vannak. Úgy van megépítve, mint egy igazi falu. Minden részlet az akkori időknek megfelelő.

Mind a 110 épületről lehetne külön-külön írni, de ezt látni kell. Csak felsorolásképp néhány épület:

Kórház: berendezett kórtermek, műtő a csöpögtetős éterrel (brrr)

Gyógyszertár: tele mindenféle üvegcsével, porokkal, folyadékokkal

Fogorvos 1890-ből: nem biztos hogy beleülnék azokba a székekbe

Mozi: 70 üléses és eredeti vetítőgépek 100 évvel ezelőttről

Iskola: régi iskolapadok, királynő képe a falon, befőttes üvegekben formalinba „fojtott” állatkák…

A 120 méter hosszú központi áruház, amit ma bevásárlóközpontnak hívnánk olyan, mint a Skála Áruházak. Minden egy helyen, csak nincs benne mozgólépcső. Ruhák, játékok, edények, strandcuccok, stb… Itt felfigyeltünk valamire ami a plafonon volt. A mai napig nem tudjuk mire használták csak sejtésünk van. A bolt 120 méter hosszú. Elején van egy kiszolgáló pult, középen van a pénztárgép Gizivel és a végén is van egy kiszolgáló pult. A plafonon meg a bolt elejétől a végéig egy drótkötél van kifeszítve érintve a pénztárost és csipesz-szerűség lóg rajta. Később kiderítettük, hogy ezt a szerkezet „flying fox”-nak (repülő rókának) hívják. Valószínűleg a bolt elején vagy végén lévő pultos csiptetett rá valamit a pénztárosnak, talán a blokkot, hogy Mari néni 3 rőf selymet és Józsi 100 db szeget vett. Van valakinek más ötlete, hogy mi célt szolgálhatott?

Lakóházak a különböző korokból: tehénszarral tapasztott ház, bádogház, szalmatetős, gazdagabbaknak kőház. Néha elgondolkoztunk azon, hogy milyen jó a mostani korban élni és nem akkor. Milyen jó, hogy feltalálták az elektromos áramot. Ha olyan hűtőt kellett volna használnunk, amit akkor használtak amikor nem volt áram vagy ha minden reggel tüzet kellett volna raknom, ahhoz hogy teát főzzek, hááááát…

Rendőrség, bank, posta, börtön, tűzoltó állomás, hentes, pék, cipész, kalapos, táskás, hotel, kocsma, temetkezési vállalkozó boncteremmel és hullával, autószerelő műhely, benzinkút, ügyvédi iroda, újságos, templom, vasútállomás a vasúti kocsikal…

Eredeti autók, gépek szanaszét. Minden épületbe be lehet menni, meg lehet fogni mindent. A boltokban még olyan dobozos üdítők is vannak, amik ki sincsenek nyitva.

Papi egyik kedvence (a sok autó után) a szögesdrót Biblia volt. Van egy épület, ahol közel 400 különböző szögesdrótót állítottak ki. Nem tudom, hogy egy szögesdrótón mit kell annyira cifrázni. A szögesdrót az szögesdrót és kész: szúr és beleakadsz. Na itt nincs két egyforma, valaki nagyon ráérhetett, hogy csak tekergette-tekergette és egyszercsak ott lett a több száz különböző „akadnivaló” és ebből még könyvet is írt „Szögesdrót Biblia” címmel. Abban egyébként 951 fajta szögesdrót és azok kellékei vannak összegyűjtve, csak a teljesség kedvéért. Normális? 🙂

Fél napot biztos el lehet itt tölteni. A belépőhöz jár egy tea vagy kávé. Vannak olyan napok, amikor eredeti ruhákba öltöznek be az emberek, na ilyenkor már tényleg olyan érzése van a látogatónak, mintha egy időgép visszarepítette volna a múltba.

Hazafelé jövet megnéztük az Adelaide-i dombok között megbúvó aranymezőt is. Nem készültem fel eléggé, mert szombat reggel hívtam fel a bányatársaságot, hogy akkor nekem kellene részletes térkép és leírás a területen lévő régi aranymezőről, de ők csak hétfőtől-péntekig vannak nyitva. Így leírás és térkép nélkül vágtunk neki. Nálam szinte elképzelhetetlen, hogy akárhova is térkép nélkül menjek. Nem is sikerült mindent megtalálni, ezért majd vissza kell oda menni! 🙂

Echunga a település neve és kb 30 km-re van Adelaide-től. Két ösvény van amit be lehet járni: Chapel Hill Diggings és a Jupiter Creek. Mi a Jupiter Creek-et fedeztük fel. Itt találták a környék legnagyobb aranyrögét, melynek súlya 12 oz (ounce), ami átszámolva kb 34 dkg (1 ounce = 28,35 g).

Az 1850-es években találtak itt aranyat. Elkezdődött az aranyláz! Mi is „lázasak” lettünk, de hiába szegeztük tekintetünket folyton a földre, nem sikerült belerúgni egyetlen egy aranyrögbe sem. 🙁 Bárki kereshet itt aranyat, engedélyezett az ásás, csak nem lehet munkagépeket használni és a lyukat, amit kiástál vissza kell temetni.

A parkoló, ahol megálltunk, egykor az aranyásók bázisa volt. Közel 1200-an laktak itt sátrakban és 3-ból egy talált aranyat. Mi ketten voltunk Papival, így valószínűleg a hiányzó harmadik találta meg a szerencséjét. :))

Az egész hegyoldal úgy néz ki, mint Coober Pedy. Lyukak, aknák vannak mindenhol. Egyes aknák mélysége 40-60 méter. Emberi kezek ásták ki, lovak húzták fel a meddő kőzettel teli kannákat. Később megjelentek a bányatársaságok, akik 10-20 embert alkalmaztak, gőzgépeket hoztak amerikából és azzal „nagyüzemben” ástak. Van egy 80 méter hosszú bányavágat és aki bátor, az hajlott derékkal (mert kiegyenesedni nem lehet) végigsétálhat. Elemlámpa legyen mindenkinél! Mivel szűk vágatról van szó, ezért a közlekedés egyirányú. Aki ahhoz a végéhez érkezik, ahol a létra van az keresse meg a másik végét, mert csak onnan lehet bemenni. A létrás vége a kijárat! Izgalmas volt a kanyargó, vaksötét vágatban végigsétálni. (képeket itt találtok)

Kata