Vízumtörténet 5: szakmaelismertetés

V. FEJEZET: Szakmaelismertetés
A dátum: 2003.03.03.

Szervusztok gyerekek! A mai mese címe: szakmaelismertetés.

No, kérem szépen.
Mivel látom a hozzászólásokból, hogy igencsak türelmetlenek vagytok és várjátok a folytatást, akkor közkívánatra álljon itt az újabb bejegyzés.
(mentségemre legyen mondva, hogy én már hamarabb is publikáltam volna, de a párom mindig elzavart a gép elől esténként)

Szóval. Az már eddig kiderült, hogy amíg Katám javában töltötte az idejét odakint a két „kisköcsöggel” -igy becézte a két kislányt akikre vigyázott, még szerencse, hogy nem értették- addig én itthon szorgalmasan gyűjtögettem a szakmaelismertetéshez szükséges mindenféle iratot, okmányt, bizonyítványt stb.
Mikor minden együtt volt, postára adtam B. Zolinak, hogy ha lenne olyan szíves, továbbítsa a bevándorlási hivatalhoz elbírálásra.
Ekkor 2003.február elejét írtuk.

Azt gondoltuk, hogy jó ideig várhatunk a válaszra, ezért nagyon nem is foglalkoztunk a dologgal.
Aztán szinte pontosan egy hónap múlva megérkezett a válasz: elfogadták Katám szakmáját, ami azt jelentette, hogy ráléptünk a vízumszerzés rögös, néhol kanyargós és süppedékes talajára. 🙂

folyt. köv.