Zajlik az élet

Tegnap (hétfő) délután mindenkit kirúgtak a cégnél. Ma (kedd) reggel meg mindenkit újra felvettek. 🙂

Az történt, hogy a tulajdonos eladta a céget és első körben felajánlotta a hosszabb ideje ott dolgozó kollégáknak, hogy megvehetik. Öten be is szálltak és szórtak morzsát a pórnépnek is. Ezáltal, aki befektetni szeretett volna az most megtehette.

A tárgyaláson közölték velünk, hogy az új cég a teljes „rabszolga állományt” átveszi, illetve mindenki szabadságát, plussz óráit, betegszabijait is, azaz minden ott folytatódik, ahol tegnap abbahagytuk. Mondjuk bennem fel sem merült, hogy egy ilyen tulajdonos csere miatt elveszthetem a csúszóimat, betegszabijaimat stb.. El is durrant volna az agyam, ha ez megtörténhet.

Szóval a kisfőnök tegnap viccből úgy köszönt el a görög munkatársunktól, hogy: „Józsi”, ki vagy rúgva! 🙂

Így a mai napon 4-es ünnepet ültünk a cégnél. Első: az „új” cég hivatalosan a mai naptól, 2011.11.01-től él (számmisztikusok előnyben). Második: pont mára esett a Melbourne-i lóverseny. Harmadik és negyedik: meg szoktuk ünnepelni a szülinapokat bent a cégnél. Mi voltunk a sorosak. Vettünk két tortát a pékségben és poénból négy gyertyát tettünk rá:

A lóverseny tiszteletére ismét mindenki vicces kalapot öltött. Papi természetesen az új ozzi kalapjában jelent meg. Én az elnyűtt, megviselt, legyes kirándulós kalapomban.

Kata