A “Harmonika” Napja :)

2017. április 4. kedd by kata_papi

A bejegyzés címe semmiféle hangszerre nem utal, csupán a mi agyszüleményünk, mert mi mindig átnevezünk dolgokat (általában én, bár ezt a “harmonikát” most Papi dobta be). Papi gyakran ki is szokott akadni ezeken a költéseimen, főleg a kirándulások alkalmával, mikor navigálom és az általam kreált/leegyszerűsített/félig magyarosított/viccesített neveket mondom neki. Mert így egyszerűbb kimondani vagy csak megjegyezni dolgokat. Csak amikor tájékozódnia kellene a táblák alapján, még véletlenül sem az szokott lenni odaírva, amit én mondok neki. Ebből aztán volt már néhány nézeteltérésünk. :)  Valószínűleg apukámtól örökölhettem ezt , aki a mai mai napig vicces nevekkel illet dolgokat, amin a család jókat derül. Például: Aloe Vera = alólam Vera… stb.  :)

Vissza a főcímhez, ami hivatalosan: Harmony Day

Március 21 a Harmónia Napja itt Ausztráliában. Ausztrália igazi multikulturális társadalom, hiszen rengeteg náció vándorolt be az országba. Ez a nap arról szól, hogy toleránsak vagyunk, elfogadjuk egymást és mindenki számít, s hogy próbáljunk meg harmonikusan egymás mellett élni. A bevándorlóktól persze joggal várják el, hogy ők alkalmazkodjanak az itteni viszonyokhoz, szokásokhoz. Hogy mindig ünnepelni kell valamit? Nem is értem. Na mindegy.

Az előző albérletünk egy általános iskola közelében volt. A diákok ezen a napon minden évben képeslap méretű kártyákra rajzoltak valami szépet és ráírták: Harmony Day, majd a tanóra keretében sétálni indultak a szomszédos blokkokba és mindenki postaládájába bedobtak egy-egy ilyen lapot. Ekkor találkoztunk először ezzel a “fogalommal”.

Nemrégiben jött a céghez egy új kolléganő. Szeret zizegni és a középpontban lenni, ezért szervezett egy “Harmony” céges ebédet, hogy megünnepeljük ezt a napot. Képzelhetitek mennyire rajongtunk érte… A terv az volt, hogy mindenki a kúltúrájából hoz valami kaját, amit bedob a közösbe és ebédidőben az egész cég majd “egy tálból cseresznyézik”. Most szólok, hogy mi jövőre nem szeretnénk részt venni ilyen és ehhez hasonló “csapatépítő” összeröffenéseken. Voltak, akik tényleg kitettek magukért és főztek is rendesen. Az irodában dolgozók száma kb 30 fő, ebben nincsenek benne a pilóták, navigátorok és a Brisbane-i irodánk pár embere. Szóval kb 25-30 emberre kellett készülni. Papi főzött egy méretes adag pörköltet (megjegyzem nem olcsó a hús), én sütöttem házi óriás kiflit és kétféle kekszet. A görög kollégánk stílusosan görög salátát hozott, az indiai isteni “curry”-s kaját, az iráni valami zöldfűszeres-babos-citromos-bárányhúsos szószt rizzsel, az olasz kétféle lasagnát, a dél-afrikai valami kecskehúsos pörköltszerűséget, a francia azt a tojásrántottás pitét (quiche), a lengyel a lengyel hentestől hidegtálat, valaki szusit. Az ausztrálok (aki itt él tudja miről fogok beszélni) a következővel járultak hozzá: egy csomag Tim-Tam keksz, 3 kis üveg cider (almabor), egy zacskó kockakenyér (rózsaszínzacskós ha ez mond valamit), egy 2dl-es őszibaracklekvár. No comment. Végül is a Tim-Tam az ozzik “nemzeti” büszkesége. Na de egy zacskóval?

Az ausztrál "hozzájárulások"

Az ausztrál “hozzájárulások”

A körlevélben még annyi állt, hogy ha lehet legyen rajtunk valami narancssárga, mert ennek a napnak ez a színe. Szerintetek a 25-30 emberből hány emberen volt narancssárga? Igen, jól tippeltetek. Kettőn. És ki volt az a két balek? Igen, ezt is eltaláltátok: Kate and Peter. Mondjuk az olasz kollegánk poénra vette és egy ujjatlan testhezálló narancssárga trikót felvett az inge alá, amit a tetőteraszon elő is villantott. A lengyel fiú munkatársunk meg kifestette narancssárgára a körmét. Ez tényleg jó poén volt.

A narancssárgák...

A narancssárgák…

Az indiai kaja isteni volt. El kell mennem a munkatársamhoz egy-két főzőleckét venni, mert ezt meg akarom tanulni. A lasagnák is finomak voltak. A görög saliban sose lehet csalódni. A kecskehúsos pöri is érdekes volt. Rengeteg desszert is volt. Húúú, durranásig zabáltuk magunkat, aztán meg a számítógép előtt hajladoztunk, mert a fejünkből a gyomrunkba tódult a vér.

Önkiszolgáló...

Önkiszolgáló… Középen hátul van a gulyásunk a felszeletelt óriáskiflivel és a tejföllel.

A cégben mindent összevetve kb 50 ember dolgozik. Ez az 50 ember 17 különböző országból verődött össze: olasz, francia, lengyel, kínai, görög, portugál, magyar, vietnámi, indiai, iráni, brazil, dél-afrikai, nepáli, skót, japán, német és persze ausztrál (de nem őslakos), így ők egy-két generációra visszamenőleg le tudják vezetni a családfát (angolok, írek). Azért ez nem semmi!


4 hozzászólás »

  1. Krisz szerint:

    Pfuu a cider meg csak nem is ausztral hanem sved….nem eroltettek meg magukat a kedves munkatarsak…

  2. Kata szerint:

    Ugye Krisz?! Nekem is az volt az elsô, hogy megnèztem ki gyártotta. :-(

  3. DZoli szerint:

    De ha jól látom, legalább három különböző ízesítésű cidert vittek, tehát odafigyeltek a részletekre. És így még Svédország neve is szóba került a rendezvényen, ezzel is növelve a multikulturalizmus szintjét… :)

    Ui: Nekem nem mond semmit a rózsaszínű zacskóba csomagolt kockakenyér.

  4. zoli szerint:

    az ACT valamikor felbomlott, és van még legalább egy territory, a Jervis Bay Territory 😉

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.