Azok a „szemét” pontyok

Pecázni voltunk.

Mielőtt bárki is megmosná a fejem a „szemét” jelző miatt, gyorsan megvilágítom a helyzetet.

Ez itt Ausztrália, ahol mint tudjátok, minden a feje tetején áll. Horgász szemszögből ez úgy néz ki, hogy az ozzik alapvetően tengeri hal kedvelők, s nem nagyon fogyasztanak folyami halat. Ha mégis arra vetemednek, hogy egy folyóba lógatnak és véletlenül ráakad egy ponty a horogra, akkor két dolgot tehet. Vagy megeszi – ami elég ritka – vagy elássa a parton. Visszadobni ugyanis nem szabad. Nekik a ponty csak amolyan „szemét” hal, mi viszont buzgón vadászunk rájuk, amikor csak lehetőségünk van rá.

Ez történt két egymást követő szombaton is. Bár a körülmények nem voltak tökéletesek, hiszen vízisízők és kisebb nagyobb csónakok, hajók zavarták a zavartalan horgászást, ez azonban nem akadályozott meg minket abban, hogy összesen 14 halacskával csökkentsük a létszámukat. Nem volt nagyon nehéz dolgunk, mert van belőlük bőven.

Kukac és kukorica volt a csali, de legközelebb a kenyérhéj is kipróbálásra kerül, ahogy Jani barátunk tanácsolta nekünk. 🙂

Kisebb feltűnést keltett kis csapatunk, ahogy letáboroztunk és elkezdtük kirángatni a „szemetet” a partra. Előszőr csak a gyerekek merészkedtek a közelünkbe, aztán később, amikor a felnőttek látták, hogy nem vagyunk emberevők, ők is bátrabbak lettek.

A legelső kérdésük ez volt: mit fogunk csinálni a pontyokkal, csak nem megesszük őket? De bizony, méghozzá jó étvággyal. Ezen kicsit elszörnyűlködtek, de miután elmondtuk, hogy minket igazán nem zavar a sok szálka, csak megkérdezték azt is, hogy miként kell elkészíteni az ilyen halat. Aztán azután érdeklődtek, hogy mit akasztunk a horogra, meg hogy mi ezt hol tanultuk. Hogy hogy hol? Hát a vérünkben van! 🙂

A kisebbekből halászlé készült, utána túrós csusza volt a menü, a két nagyot pedig holnap sütjük meg Katiéknál Rácos pontynak, majd máglyarakással lefojtjuk az egészet. Nyami!

Képeinket e helyen éritek el.

Ezúton kívánunk Nektek Kellemes Húsvéti Ünnepet és sok-sok csokitojást!

Ja, nálunk nem a nyuszi hozza a tojást, hanem a Bilby:

Papi

Ui.: ez pedig a mai (Húsvét Vasárnapi) fogásunk. Nem akartam újabb pontyos bejegyzést, ezért szúrom be ide. Ma csak kukoricát használtunk, mert nem kaptunk kukacot, de az eredményességet tekintve talán nem is volt ez akkora baj. A legnagyobb 60 centis, a többi nagyjából egyforma.

Lacival ketten fogtuk őket 3 és fél óra alatt, miközben tucatnyi motorcsónak hasította a vízet előttünk fel s alá. Ez azonban nem nagyon zavarta a halakat, mert haraptak szépen, mintha csak egy csendes tóban élték volna életüket.

Egy amerikai bácsika jött oda hozzánk az unokáival, akik legutóbb egy hatalmas pontyot fogtak spagettivel. Ha kifogyunk a kukoricából, majd mi is áttérünk a tésztára. 🙂