Műrepülés pelikán módra

Ez ugyebár egy pelikán. Kicsit csúnyácska szegénykém, lehet hogy van aki fél is tőle.

Mindenesetre a napokban olyat produkáltak fent a levegőben, amit még Besenyei Péterünk is megirigyelhetett volna, bár ő csak magában repül. Akkor inkább a kötelékrepülők bujjanak az asztal alá. Történt ugyanis, hogy komoly erősségű szél kerekedett a parton, ami itt nem egy mindennapos dolog. Legtöbbször lágy szellő fújdogál, igen kellemessé téve a délutáni vagy esti barangolást a víz közelében.

Nos, ezek itt négyen, kihasználva az adódó alkalmat és a megfelelő erejű szelet gondoltak egyet, és rögtönzött kötelékrepülést tartottak a viszonylag csekély számú, de annál szerencsésebb bámészkodóknak. Volt szerencsém közéjük tartozni, s mivel a sokat megért Canon A520 mint mindig most is velem volt, gyorsan kattintottam egyet:

Többre nem is volt időm, mert ahogy megjelentek, olyan gyorsan el is távolodtak tőlem a part mentén déli irányba. Ilyet még nem láttam! Úgy képzeljétek el, hogy ameddig tudtam, követtem őket a szememmel, és vártam mikor legyintenek egyet a szárnyukkal. Azt bizony várhattam, ugyanis nem volt rá szükségük. Elég volt ráhasalniuk a megfelelő légáramlatra és csak suhantak, csak suhantak, csak suhantak… Megkapó látvány volt, s a kép talán visszaad belőle valamit. 🙂

Üdv: Papi