március, 2007

  1. Victor Harbor: Gránit-sziget

    március 30, 2007 by kata_papi

    Talán két héttel ezelőtt egy borús hétvégén kerekedtünk fel, hogy ellátogassunk Victor Harbor-be, különösképpen azért, hogy körbejárjuk a Gránit-szigetet. Victor Harbor felkapott üdülőhely, talán a mi Balaton-parti kisvárosainkhoz hasonlíthatnám. Adelaide-től kb. 80 km-re található délre. A Gránit-szigetet egy 600 méter hoszzú móló köti össze a szárazfölddel, melyen akár gyalog – vagy ha nosztalgiázni akarunk – akkor lóvasúttal is bejuthatunk egy kis túrázásra:

    Maga a lóvasút 1860-ban indult el előszőr, és azóta is gyakorlatilag éjjel-nappal üzemel. Bizony éjjel is, mert a pingvineket főleg sötétedés után és éjjel lehet megfigyelni. Ha kedvünk tartja, lehet csatlakozni az egyik éjszakai csoporthoz, melyet vezető kísér, nehogy valaki belepottyanjon a vízbe. Ezek a pingvinek természetesen nem azonosak a sarki pingvinekkel. Sokkal kisebb termetűek, odukban laknak, és az egyikben lapult is egy közülük:

    További képeket itt láthattok, s kíváncsi vagyok, hogy a “krokodilos” képemen ki fogja felismerni az óriási, éppen a vízbe igyekvő szörnyeteget. Ha van elég fantáziád, és olyan szemmel nézed a képet, Te is megláthatod. Sok szerencsét!

    Üdv: Papi


  2. Újabb esemény a kígyó után

    március 28, 2007 by kata_papi

    1917-es 1 penny

    Katám újabb meglepetéssel érkezett haza hétfőn a munkából. Lehet, hogy valami természetes oknál fogva vonzza a különleges dolgokat, de az is lehet, hogy csak nyitott szemmel jár-kel. Mi tagadás, az sosem baj, ha a lába elé néz, ki tudja mikor kerül egy újabb veszélyes állat közelébe.

    Nos, amivel hétfőn hazaérkezett, az egy 1917-es 1 penny-s, amit egy elkerülő út felmérése közben talált:

    – javában dúl az I. Világháború, Amerika belép a háborúba

    – Oroszországban eldördül az Aurora cirkáló ágyúja

    – kivégzik Mata Harit

    – először ítélik oda a Pulitzer díjat

    – levegőbe emelkedik az első helikopter (Asbóth Oszkár közreműködésével)

    Üdv: Papi


  3. Eső után

    március 24, 2007 by kata_papi

    Na, azért ez már mindjárt más:

    Laci barátunk, aki már négy éve lakik itt a családjával azt mondta, hogy vizet még nem látott ebben a folyóban. Egészen a mai napig!  :-)

    Üdv:Papi


  4. Esőcsináló lettem! :-)

    március 23, 2007 by kata_papi

    Történt, hogy ma reggel megírtam suli előtt a szárazságról szóló bejegyzésemet. Itt Adelaide-ben rengeteg zöld felület lehetne. Csak lehetne, ha nem lennének kiszáradva. Csak ott van szép zöld gyep, ahol locsolják a tilalom ellenére is. Ilyenek a golf pályák, ezekből elég sok van errefelé.  Lehet, hogy nekik megéri a büntetést kifizetni?

    Na mindegy. A lényeg: délután kettő óra óta folyamatosan esik az eső! Most már csak esik, de volt egy két és fél órás felhőszakadás is, amire nem sokan voltak felkészülve a cityben. Én sem. Jól bőrig áztam, mert nálam sem volt ernyő.

    Olyan sok eső leesett ez alatt az idő alatt, hogy majd minden kereszteződésben rendőr irányította a forgalmat, mert a lámpák beáztak. Még mindig esik, pedig már este fél nyolc van.

    Azóta az emberek leborulnak az ajtónk elött, elhalmoznak ajándékokkal és imádnak mint  esőcsinálót.  :-)


  5. Szárazság

    március 23, 2007 by kata_papi

    Nemrégiben valaki azt kérdezte az “ausztralia.net”-en, hogy valóban akkora-e a szárazság mint amilyennek a híradások beállítják, vagy ezt a témát is csak felfújja a sajtó. Nos, igaz a hír, nagy a baj, komoly korlátozások vannak érvényben a vízfelhasználást illetően.

    Ahogy a képeken is látszik, Adelaide-ben a Torrens folyó régen látott vizet, ami kis pocsolyák vannak az alján, azok talán a talajvíz maradékai. Néha van egy-egy rövid, néhány perces zápor, de az édeskevés ahhoz, hogy megtöltse a folyó medret.

    Ez a vízelvezető árok pedig talán az építése idején volt vízzel tele, mostanában csak a por gyűlik az alján. Szomorú látvány mindkettő, de azért bízzunk a legjobbakban.

    Üdv: Papi


  6. Munkával töltött első hetem

    március 20, 2007 by kata_papi

    Túl vagyok az első munkával töltött hetemen. Érdekes, változatos, fárasztó és van még mit tanulnom. Most úgy látom, jó hogy ez mellett döntöttem, mert itt ugyan a létra alján vagyok, viszont megtanulom az ausztrál földmérési szokásokat, jelrendszereket, kódokat, programokat stb… Biztos vagyok benne, hogyha a végzettségemnek megfelelő szintű szakmai munkát kerestem volna, nem tudtam volna csinálni, mert azt se tudom, hogyan épül fel egy földmérési projekt Ausztráliában.

    A munkatársaim (és a főnökség) is nagyon kedves. Az első napomon (kedden, mert hétfő munkaszüneti nap volt) irodai munkán voltam. Délelőtt a szokásos belépési procedúra, halom papírmunka, formanyomtatvány. Délután mutogattak nekem olyan helyszínrajzokat amiket a terepi felmérés során csinálnak. Majd egy kicsit AutoCAD-ezhettem. Adtak egy sima ingatlan megosztást, hogy ezt szerkesszem meg a helyszínrajz alapján CAD-ben. Na itt is akkora kupleráj van az AutoCAD fájlok között, mint otthon. Hihetetlen. Semmi nem passzol semmivel. Semmi nincs ugyanabban a koordináta rendszerben. (ment a “szarpofozás” felsőfokon)

    Szerda-csütörtök-péntekre beosztottak terepi munkára. Egy új elkerülő express utat épít a kormány északon, mert túl sok “kami” megy keresztül a városon. (tiszta M0-ás hangulatom volt) Persze a helyikek mérgesek, mert keveset fizet nekik a kormány (mondják ők, a másik fél álláspontját még nem tudom), ez is olyan mint otthon. :) Szóval ennek az útnak a környezetét mértük fel. Kétféle műszert használtunk: első nap Trimble robotikus mérőműszert, másnap GPS-t, harmadnap megint a robotikust.

    Kérdezem a fiúkat (Roy és Phil) első terepi napomon, hogy amióta dolgoznak (Phil 22 éve, Roy 10 éve) találkoztak-e veszélyes-mérgező kígyóval, pókkal stb… Mert ugye a mérés árkon-bokron keresztül megy. Mindketten mondták, hogy ők még eddig eggyel sem találkoztak. Csak Roy látott egyet messziről, amint menekül, mert azért az állat sem hülye, ha lehet elmenekül. Kicsit megnyugodtam. Másnap délelőtt csináljuk a GPS-es felmérést és mi van tőlünk fél méterre? Egy “brown snake” halálos mérgű kígyó. Íme egy olyan:

    A srácok nem hittek a szemüknek! De ezzel még nincs vége, aznap délután a környéken beszélgettünk egy helyi lakossal, aki épp költözésben volt, mert a kormány kifizette már neki a jussát (az egész háza le lesz dózerolva). Másnap a szembeszomszéd érzett késztetést arra, hogy beszélgessen velünk. Ő mondta, hogy képzeljük el a szomszédja (akivel előző nap társalogtunk) épp pakolgatta a vasakat a háza mellett, amikor a vasak közül előbukkant egy “brown snake”, a kutyája odaugrott, a kígyó megmarta, a kutyus pedig megdöglött. A fiúk teljesen készek voltak, még a főnökség is ledöbbent a péntek délutáni “sörözésen” (amit a főnök áll) amikor elmeséltük. Amúgy köszönöm szépen jól vagyok. Csak a bajt hozom rájuk! :-)

    A terepi munka eddig tetszik, friss levegőn van az ember. Néha fárasztó, mert van olyan amikor 36 fokban kell mérni egész nap. Ilyenkor minden erőmet kiszívja a Nap és félhulla állapotban érek haza. Meglátjuk mit hoz a jövő. A próbaidőm június 13-án jár le, ha úgy döntenek, hogy megfelelő vagyok nekik, akkor maradok egy darabig és gyűjtögetem az Ausztrál munkatapasztalatot.

    A korábban említett “CAD rajzoló” állással kapcsolatban is jelentkeztek. Írtam hogy voltam náluk egy megbeszélésen és kérték hogy postázzak (mert én hülye elfelejtettem magammal vinni prezentációt) 1-2 munkát, amit CAD-ben csináltam. Mondták, hogy megnézik az anyagot és ha megfelel, akkor behívnak egy második “szemlére” ahol megbeszéljük a piszkos anyagiakat. Na a múlt héten, amikor már javában a terepen ütöttük el az időt, hívtak, hogy akkor megfelelt nekik az anyag és menjek be pénteken. Szépen megköszöntem a lehetőséget és mondtam, hogy már elkezdtem dolgozni egy másik cégnél.

    Röviden ennyi.

    Üdv: Kata


  7. Cleland vadaspark

    március 19, 2007 by kata_papi

    A Cleland vadaspark Adelaide-től 12 km-re található, fent a hegyekben. Nevét alapítójáról, Sir John Burton Cleland-ról kapta. Egy héttel ezelőtt tettük tiszteletünket a helyszínen az Adelaide-i magyar kolónia néhány tagjával.

    Mi érkeztünk elsőnek és még a park sem volt nyitva. Ahogy kinyitottam a kocsi ajtaját, valami hihetetlenül érdekes és még sosem érzett illat csapta meg az orrunkat. Erős volt de nem bántó, olyan kellemes nemistudoménmicsoda, amit szívesen szagol az ember, míg meg nem unja. Nekünk pesti embereknek, akik a nyári, péntek délutáni Rákóczi úti forgalom szagához vannak szokva, ez az illat földön túlinak tűnt. Pedig nem az volt. Egész egyszerűen egy eukaliptusz erdő kellős közepén voltunk, a reggeli párás és friss illatok kavalkádjában. Felemelő és egyben megnyugtató érzés volt ott állni, hallgatni az éppen ébredező természet neszezését, s arra gondolni, hogy legalább egyszer az életben ezt mindenkinek át kéne élnie.

    Ez a tábla fogadott minket a park bejáratánál:

    Maga a park olyan, amilyennek lennie kell: elegendő hely az állatoknak, kellemes környezet semmitől és senkitől sem zavartatva. A négy-és kétlábúak annyira megszokták már az ember jelenlétét, hogy bátran lehet közeledni hozzájuk, nem mennek el, sőt, ők is közelednek némi élelem reményében, amit természetesen a bejáratnál $2 leszurkolása után vehetünk magunkhoz.

    Egy gyors felsorolás, milyen állatok vannak a parkban: koalák, kenguruk, vombatok, hangyász sünök, vallabik (apró kenguruk), emuk, tasmán ördögök, dingók, kígyók-békák, gyíkok, pelikánok, és számunkra ismeretlen szárnyasok, és mindenfelé patkányszerű emlősök.

    A képek magukért beszélnek, annyit még hozzátennék, hogy sajnos a vombatok édes álmukat aludták egymás hegyén-hátán a vackukban, így őket csak ablakon keresztül tudtam fotózni. Számunkra meglepetés volt, hogy a vombatok akár 40 kilósak is lehetnek, gyakorlatilag egy kisebb “disznyó” méretűre is meg tudnak nőni. Nos, úgy is néztek ki. :-)

    Nagy élmény volt itt lenni, főleg amikor egy koalát magunkhoz tudtunk ölelni. Tündéri jószág képen is, de amikor ott van a kezedben, puha szőrös mivoltában és mászik rád mert kapaszkodna, na az felejthetetlen.

    Üdv:Papi


  8. Irén újra ázik :-(

    március 18, 2007 by kata_papi

    Sajnos ez van. Továbbra sem tudjuk használni a zuhanyt. Még szerencse, hogy van kád is, mert különben nagy bajban lennénk.

    Az történt, hogy a hét elején végre befejezték az újra csempézést a fürdőben, majd két nappal később ki is fúgázták. Nem kapkodták el a dolgot. Arra kértek minket, hogy amíg meg nem szárad, addig ne használjuk a zuhanyt. Gondoltuk az az egy éjszaka már nem számít, így csak másnap vettük újra használatba.

    Mikor az esti tisztálkodás után Irén megjelent a szúnyoghálónk előtt, már sejtettük, hogy baj van. Igen, újra csöpög a víz a lámpájából. Na szépen vagyunk.

    Újabb telefonálgatások, egyeztetések, most már a ház kezelőjével is. A következőt sütötték ki: azt tudtuk, de ide még nem írtam, hogy a zuhany padlóján van egy pici repedés, mely már elég régóta ott van, és valószínűleg a ház mocorgása miatt keletkezett. Egyszer már eltömítették, akkor ennyi elég is volt. Csakhogy nyilván a repedés attól még ott van, sőt mostmár nem csak a járólap van eltörve, hanem a födém is szépen elrepedt, ahol aztán Irén szépen megkapja a mi zuhany vizünk egy részét.

    Most ott tart a dolog, hogy holnap jön egy statikus, aki megmondja, hogy az egész födémdarabot cserélni kell-e, vagy elég ha tömítő anyaggal beinjektálják a repedést.

    Bosszantó egy dolog, de mit tudunk tenni? Mindenestre tegnap a tulaj egy doboz bonbonnal lepett meg minket, amit letett az ajtó elé egy darab papírral együtt, melyben újfent a bocsánatunkat kéri a kellemetlenségekért.

    Amúgy köszönjük jól vagyunk, ha rendeződik a dolog, azt is meg fogom írni.

    Üdv: Papi


  9. Köbméterünk megérkezett

    március 11, 2007 by kata_papi

    Igen, két hetes késéssel ugyan, de megérkezett végre. Épp időben, hiszen ez a hét volt az utolsó szabad hetünk a munka-és a suli kezdés előtt. S mint oly sok minden eddig, persze az átvétel sem volt olyan egyszerű, mint ahogy lehetett volna. :-)

    Az előzmények.

    Még Budapesten az Austromar-nál a feladás előtt meg kellett adnunk egy itteni kontakt személyt, akit majd értesítenek a raklapunk megérkezéséről, mivel nekünk akkor még se állandó lakcímünk, se telefonszámunk nem volt. Mi egy Victoria államban lakó ismerősünk telefonszámát adtuk meg, teljesen gyanútlanul. Gyanútlanok voltunk, sőt még helyeseltünk is, hiszen csak kell valakinek szólni, hogy van itt egy küldemény Garami Katának, jöhet érte. Ezek után megnyugodva adtuk postára 226 kg személyes ingóságunkat. Képek itt.

    Pakkunk megérkezett.

    Valóban, ezen a héten kedden csörgött nekünk kedves “kontakt” személyünk, Krisztina, hogy mehetünk a csomagunkért. Mivel már délután 2 óra volt, a vámhivatal meg csak 4-ig tartott nyitva, kis tanácskozás után belevágtunk.

    Utánfutó bérlés.

    Megér egy külön bekezdést a dolog. Ugyanis itt ha nincs ausztrál jogosítványod és/vagy telefonszámod, halott ember vagy. Utánfutót majd minden benzinkútnál bérelhetsz, de csak akkor kapod meg, ha van AU-s jogsid. Hiába van teljes körű biztosítás az autódon, az nem elég. Csak széttárják a karjukat, hogy bocs, de ez így nem megy.

    Szerencsénkre (mert azért néha nekünk is van ilyen), találtunk egy maszek kölcsönzőt, ahol jogsi és kaució nélkül is tudtunk bérelni, egy kicsit még olcsóbb is volt, mint egy benzinkútnál.

    Irány a vámiroda.

    Gyorsan béreltünk egy utánfutót a maszeknál, szerencsére útba esett, és irány a vámiroda. Odaérünk, mondjuk mit szeretnénk, nyújtjuk a papírjainkat. Kérdi a hölgy, melyikünk Krisztina? (?)

    Nos, ez a kérdés abban a helyzetben eléggé bugyutának tűnt hiszen csak mi ketten ültünk vele szemben, de mégis azt kellett válaszolnunk, hogy egyikünk se. Miért? Kérdeztük. Mert -mondja ő- a csomag nem a miénk, hanem Krisztináé. Mondjuk, hogy ön téved, a csomag a miénk, ő csak a kontakt személy, akit értesítettek az érkezéséről. Nem, a csomag nem a miénk, a papíron nem mi vagyunk a tulajdonosok. Láttuk, hogy nem tréfál. Agyunkat elöntötte a vörös köd. :-(

    Na szépen vagyunk. Most mit csináljunk? Minél később tudjuk bizonyítani, hogy a csomag a miénk, annál több raktározási díjat fognak nekünk felszámolni. Ez nem az ő problémája, mondta, de ha a Krisztina ír egy aláírt és összes adatát tartalmazó levelet, amelyben lemond a csomagról, postára adja, majd miután az hozzánk megérkezett, mi a levél másik oldalán kézzel írva vállaljuk, hogy miénk a csomag, na akkor, de csakis akkor már nyugodt szívvel kiadja nekünk az átvételhez szükséges papírokat. Vicces? Nekünk nem volt az.

    Kitámolyogtunk, próbáltuk rendezni gondolatainkat. Utánfutó lead, gyorsan haza, telefon Krisznek. “Ha még 6 előtt express-postára adja nekünk, az másnap délelőtt meg is érkezik hozzánk”. :-) Rendben, akkor ez a megoldás. Másnap de. 10-kor “hozta a postás a levelet”.

    Irány a vámhivatal, egyelőre utánfutó nélkül, sosem lehet tudni. De, mielőtt egy ilyen papírt lead az ember, egy valamit nem szabad elfelejteni! Na mit? Kicsit segítek. Van egy hasonló jelenet egy megtörtént esetet feldolgozó, a “Kapj el ha tudsz” című filmben. (Tom Hanks és Leonardo di Caprio). No, meg van?

    Kis gombóccal a gyomrunkban átadtuk a papírt, minden rendben volt. Újabb iratokkal gazdagodva most már mehettünk a raktározási cég irodájába, hogy kifizessük a hajóról való kiemelési díjat, meg esetleg némi raktározási díjat is. Ezek összege $213 volt. Innen még egy helyre el kellett mennünk mielőtt felvehettük volna a pakkunkat, ez pedig nem más, mint a karantén hivatal. Itt a tételes lista alapján néhány keresztkérdés következett, melyek főleg arra irányultak, hogy tiszták-e a csomagban lévő túra bakancsok és cipők. Mondtuk hogy azok, így anélkül hogy belenéztek volna $41 eljárási illeték leszurkolása után végre a tulajdonunkba került az, ami mindig is a miénk volt.

    Újra benéztünk a maszekhoz utánfutóért, már mosolygott, mert tudta mi a dörgés, majd elrobogtunk a raktártelepre, ami persze megint csak máshol volt mint az eddigi hivatalok, ahol végre “magunkhoz ölelhettük” kb. 20 ezer kilométert utaztatott poggyászunkat. Képek itt.

    Ennyi a történet mások okulására, s fáradtan bár, de törve nem éljük tovább életünk “fejjel lefelé”!

    Költségek: utánfutó bérlés, 2x$22: $44

    kiemelés, raktározás : $213

    karantén díj : $41

    összesen : $298

    Üdv: Papi


  10. CLIPSAL 500

    március 10, 2007 by kata_papi

    A Clipsal 500 egy 4 napos autós őrület, melyet a mi F1-höz lehetne viszonyítani, csak az autók mások. A múlt hét végén volt benne részünk, és aki szereti az autóversenyeket, annak igazi nagy élmény. Benzingőzzel, dobhártyarepesztő hangorkánnal, és szépséges gépcsodákkal, hostess lányokkal együtt.

    Két nagy rivális, a Ford és a Holden (Opel) csap össze ilyenkor V8-as, 5.7 literes aszfaltbontó szörnyetegeikkel. Az elmúlt 3 évben a Ford volt a nyerő, így aztán a Holden pártiak habzó szájjal várták az idei futamot: ki fog először áthaladni a célon.

    Imájuk meghallgatásra került, két Holden látta meg először a kockás zászlót, ráadásul ha jól tudom egy testvérpáros lett az első két helyzett.

    Képeket itt láthattok, bár szagok és zajok nélkül csak fele az élvezet. :-)